2011. december 24., szombat

Boldog Békés Karácsonyt!




Ezúton kívánok a családom nevében is Boldog Karácsonyt mindenkinek, aki meglátogatja blogomat.
Ismételten kérek elnézést rokonaimtól, barátaimtól, ismerőseimtől, akiknek címét a chellos címlistám elvesztése miatt hanyagoltam már egy éve.
Aki a korábbi emil levélözön ellenére ismét kapcsolatba akar kerülni velem, kérem a következő helyre küldjön egy üzenetet:
imrei.ferenc55@gmail.com

2011. december 20., kedd

Az első hó!

Tegnap egész nap hulldogált az első decemberi hó. Az enyhe időnek köszönhetően nem sok látszata maradt.
Se havat, se madarat nem tudtam fényképezni, mert még az etetőkön sincs igazi téli forgalom.
A múlt heti napsütésben a szomszédom egy felébredt barna mókust látott gyalogolni a kerítésen. A mi sünink viszont álmában elpusztult, valószínű megfázástól, mert nagyon prüszkölt evés közben.
Az előbb, 4.50-kor igen fogtak a kutyák, mert a szembe szomszéd telkén kényelmesen gyalogolt felfelé egy szép bozontos farkú róka. Miután nem talált lukat a kerítés alatt, visszafordult a patakmeder felé.
Most nem engedtem ki a kutyákat, mint múltkor, mert szobrozhattam volna a hidegben, míg visszajönnek a róka hajszolásból. Már kétszer fogtak rókát, ebből egyet a telkünkön. Meg különben is! A rókáknak is legyen karácsony! Bár már tyúk sincs elég...
A fotózás pedig a nappalira korlátozódott: még virágzik a kínai hibiszkusz, és már virágzik a japán kamélia-Camellia japonica.
.
Télen is virágzik a dupla virágú kínai hibiszkusz (Hibiscus-rosa sinensis), ha jól érzi magát.


Japán kamélia "Bob Hope", hamarosan kinyílik

Japán kamélia "Bob Hope" virága

Az előtérben levő"Classic Pink" rózsaszín virágú lesz.
A képen látszik, hogy a piros virágú hamarosan kinyílik, míg az előtte levő rózsaszín csak apró bimbós.
Normál virágzási ideje február-március. Gyönyörű virágú díszcserje, de nagyon kényes!

2011. december 11., vasárnap

Zöldikék



Sajnos gyakori, hogy az etetőben szemezgető magevők megriadnak, és a nagy, tükröződő ablakfelületnek nekirepülnek. Ma nagy koppanással két zöldike ütközött az üvegnek, de szerencsére nem szegték a nyakukat, csak elkábultak. Fotózkodás után az etetőbe tettem őket, ahonnan hamarosan elröpültek.

Ablaknak repült, elkábult zöldikék

Az etetőben még kicsit pihegtek

Mindkét zöldike hamarosan elrepült

2011. december 4., vasárnap

Tavasz a télben!

Ma végre újból kisütött a nap és a beígért eső helyett meleg, tavaszias idő kerekedett.
A 15 C-fokos levegő és melengető napsütés hatására feléledt néhány rovar, és a madáretető alatt a lepotyogott napraforgón egy fölébredt fiatal sün napozott.
Egyáltalán nem félt, össze sem gömbölyödött, így bevittem néhány fotó kedvéért.
Ezután a nyulak óljába került, ahol kistafírungoztuk tej, főtt csirkenyak, májas, cicatáp. A hízókúra után holnap elengedjük, mert hátul kedvére válogathat a téli vackok közül: széna, lombkupac, komposztáló.
A nálunk élő Keleti sün életmódjáról részletesebben ide kattintva olvashatsz.
Ez a hirtelen enyhülés ilyenkor egyáltalán nem kuriózum, de érdekességként álljon itt egy kis visszatekintés az elmúlt 11 évre. Nem kell mást tennem, csak felütni a határidő naplóimat ezen a napon:
2010-ben ilyenkor -4 fok volt, és mivel előző nap lehullott 16mm hó, így megjelent az első meggyvágó az etetőn!
2009-ben 4 fok volt és az előző heti 16 fok hatására virágzott a pitypang.
2008-ban éppen esett az eső és másnap bevonultam Hévízre kezelésre.
2007-ben éjszakai fagyok mellett 4 fok volt és lemerült a telefon kártyám.
2006-ban 2 mm eső esett, melyet 17 fokos napos idő követett.
2005-ben a leesett 17 mm havat elolvasztotta a 6 fokos meleg, majd három nap alatt 38 mm eső esett.
2004-ben enyhe esős idő után eltemettem Dokyt, legkedvesebb rottweiler kan kutyámat a gesztenye alá.
2003-ban az előző heti 10 fok után lesett az első hó.
2002-ben egész héten esett, összesen 28 mm eső.
2001-ben esős idő után hirtelen lehűlés -6 fokra.
2000-ben az előző heti -2 fokot tavaszias idő váltotta fel, ja és vettem egy porszívót.
Na, miután mindenki megállapította, hogy agyas vagyok, jöjjenek a sünis képek:

Keleti sün-Erinaceus roumanicus felébredt a 15 fok melegtől

Egyáltalán nem félt, vagy csak nagyon éhes?
Egy kis sün vizit
Dédelgetés után irány a kajálda!

Fontos megjegyeznem, hogy az ilyen álomból felébredt példányt érdemes kajával ellátva, vagy jól megetetve útjára bocsájtani, de ami még fontosabb, az áprilisi 15 fok előtt ne akarjunk levélkupacot égetni, komposztot teregetni, mert sok sün eshet ennek áldozatául! Én sajnos megtanultam!
A sün nem csak aranyos, de nagyon hasznos is! Házhoz lehet szoktatni friss tejjel, tojással, vagy csak egyszerűen száraz cicatáppal!

2011. december 2., péntek

Torkos csütörtök a MI-NŐK klub rendezésében

A tegnapi napon az egyesület MI-NŐK klubja főzőcskézős programot szervezett az ünnepi készülődés jegyében.
A tagok önkéntes felajánlásaival egy ünnepi menühöz adtak ötleteket. A szakácsnők már két órától készülődtek a terítéssel és az ételek közös elkészítésével, hogy hat órára minden készen álljon.
Közben, ünnepi díszek készítésének fortélyaival is lehetett ismerkedni, majd a férfinép érkezésével bor is került az asztalra.
Az ünnepi díszbe öltöztetett asztal körül 36-an kóstolhattuk végig a töltött káposztából, sós perecből, cukros pogácsából és mézeskenyérbőll álló menüt. Minden nagyon finom volt, és az újborok is elfogytak.
Kiváló alkalom volt ez is egy kis ismerkedésre, beszélgetésre!
Hajrá csajok!

Hasznos tippek karácsonyi dekoráláshoz
Ünnepi teríték
Egy kis köszöntés vacsora előtt
Töltött káposzta a fő fogás
Karácsonyi sütemény ötletek
Adventi koszorú és aprósütemények
 Németh Géza  mézeskenyerével teljesen lehengerelte a hölgyeket! Nem csak finom volt, de precíz recepttel is segít az érdeklődőknek.
Mézeskenyér és alkotója
Egy kis boldogsághormon sosem árt...
Karácsonyi asztaldísz


Bormustra rendezvény holnap Keszthelyen!

100 Hungaricum Bormustra
A tavalyi sikeres kezdeményezés után 2011. december 3-án szombaton ismét megrendezik Keszthelyen a Goldmark Károly Művelődési Házban a 100 Hungaricum Bormustra rendezvényt. A szervezők az ismert és kevésbé ismert hazai szőlőfajták borainak kóstolásával és a magyar fajtákról szóló érdekes előadásokkal várják a kedves vendégeket! 

Tudom, nagyon rövid az idő holnapig meggondolni, de a program jónak tűnik, ezért reklámozom!

Részletek itt megnézhetők!

2011. november 20., vasárnap

Németh József 60. születésnapján

Tegnap, Jozsó barátunk és kertbarát körünk oszlopos tagja a Mindenki Házában ünnepelte 60. születésnapját családjával és meghívott ismerőseivel együtt.
Én, mint meghívott, felkért paparazzi és a Kertbarát Kör köszöntő mondója vehettem részt a jeles eseményen.
A takarékosság jegyében kevés konvektor égett, viszont jól fogytak az égetett szeszek.
Lázas készülődés folyt a konyhában, a grillkertben és az ajándékozók között is.
Rotyogott a bográcsban a vadpörkölt, a csülök pörkölt, készült gomba paprikás, pogácsának álcázott húspogácsa, lesütött hús, babsaláta, ahogy a mesében szokták mondani, még a kutyák is térdig jártak a krumpli levesben...
A háziasszony és családja, valamint a két tökös szakács igazán kitettek magukért!
Innivalónak Jozsó kiváló új borait kóstolhattuk.
Az egyéni köszöntések után meglepetés műsorként, négy bülbül szavú huri lejtette el hastáncát, amivel igencsak megmozgatták a már pálinkával feltüzelt férfi közönség fantáziáját!
A szolid nézősereg csak szemérmes pillantásokat vetett a fedetlen női testekre, és inkább átadta magát a vérpezsdítő zene ritmusának...
Nem a nagy melegtől hullottak a fátylak, és a közönséget is legalább olyan érdekes volt fotózni, mint a hölgyeket...
Ezután kezdődött a szembekötősdi, hogy a Kertbarát Kör tagjainak közös ajándékát át tudjuk adni.
A meglepetés sikerült!
Felköszöntöttük Jozsót és Verát, ők pedig minden aktuális szülinapost, majd még sok-sok köszöntés hangzott el, a macska is majdnem belenyalt a levesbe...
Nem tudom, az evés, ivás, nótázás meddig fajult, de úgy tűnt, nem csak az ünnepeltek érezték jól magukat.
Kedvcsinálónak beteszek pár fotót. A csupán 266 cenzúrázatlan képet (merthogy nem volt mit cenzúrázni, olyan szolid voltam...) már betettem webalbumomba (nem nyilvános a neten) és blogomon keresztül elérhető.
Viszont van egy rossz hírem! A kép kommentekre úgy rákattant az agyam, hogy le kellett álljak vele, de diavetítés készül belőle (szűk körnek), csak még nem tudom milyen apropóból legyen elérhető. Talán nem lesz sértődés belőle...

A terítés Tormajoke kiváltsága
Fontos életút kő
Csábos köténykében...

Neki valahogy jobban áll!

Paulik Zolit negyedik próbálkozásra sikerült lefotóznom, amint éppen fontos feladatot teljesít!
A szülinapi torta!

Ő pedig a hab a tortán!
Mindenki az ajándékokban gyönyörködött

A fiatalabbak oda sem mertek nézni

Az idősebbek azért ráfeledkeztek a látványra!
Szembekötősdi

És a meglepi!
Szoliva János fogalmazta meg a legjobban: szomorú, hogy eltelt 60 év, de a következő 60 most kezdődik!

További képek ide kattintva érhetők el.

Dér minálunk

Bágyasztó idő van, és egy kicsit a tegnapi fárasztó program hatása is most jön elő.
Nehéz volt megünnepelni a Cikánál azt a sok-sok évet és még tart a 666 elkészült fotó rendezése, de megérte!
Időhúzásnak elég lesz pár deres kép az udvarunkból:

Deres cukorsüvegfenyő-Picea glauca Conica
Deres madárbirs-Cotoneaster horisontalis
Deres pókháló-aranea dérensis(fake)

Deres japán rózsa-Rosa rugosa
Deres csúcsdísz-Dendrocopus maior

A "deres már a határ" című kép következő bejegyzésemben lesz aktuális...
Csak türelem!

2011. november 18., péntek

Köd és dér

A csodás napsütést felváltotta a tartós köd. Helyenként a látótávolság néhány tíz méterre korlátozódik, de természetesen a természetnek ilyenkor is megvannak a maga szépségei. Soha nem felejtem el azt a pillanatot és látványt, amikor Apaj-pusztán dolgoztam, és hajnalban Ürbő-puszta felé a ködből, a semmiből egyszer csak előttem termett három hatalmas kormos magyar szürke bika, és az őket lassan terelő csikós, fekete ruhában.
Akkor még csak a szürke állományban tudtam rögzíteni a retinámon keletkező képet. De kár!
Ugyanilyen szép látvány a ködből elősejlő magányos fa, vagy a deres ágak absztrakt fehér dísze!
A levegőben lebegő páracseppek alkotják a ködöt, amikor ez hideg felületen megfagy akkor képződik a téli táj fehér köntöse, a dér. A dzson dér, (John Deer) az pedig egészen más...

Mézgás éger-Alnus glutinosa fasor Zalaszentbalázs és Pölöskefő között
Ködből felsejlő fák a pölöskefői legelőn
Dérlepte bokrok




További deres képek a galériában, vagy ide kattintva nézhetők.

2011. november 14., hétfő

Közeli helyeken: Porrogszentpál, Somogybükkösd

Vasárnapra újra verőfényes napsütés ígérkezett, ezért kihasználtuk a lehetőséget és rövid kirándulást tettünk négyesben a "hétszer görbe" faluinak megismerésére.
A "hétszer görbe" az az útvonal, mely Porrogszentpált és Porrogot köti össze hét kanyarral.
A Porrogszentkirálytól a Nagykanizsa-Gyékényest összekötő műútig tartó szakaszon egyébként legalább 24 kanyar van és a dimbes-dombos táj is igen változatos, szemet gyönyörködtető képet mutat bármely évszakban.
Surdon, majd Nemespátrón keresztül a pátrói Kossuth Lajos utcából kő zúzalékos úton haladtunk a gerincen tovább délnek. Az út melletti bokrokról gyűjtöttünk egy kevés kökényt és csipkebogyót, az előbbit ágyas pálinkának, az utóbbit pedig teának. A lelőhelyet eredetileg hecsli lekvár alapanyag lelőhelyként derítettem fel, de olyan macerás a készítése, hogy idén a lekvárfőzés valószínűleg elmarad.
A dombról leérve jobbról a temetőt hagytuk el, majd pontosan  Porrogszentpál Fő utcájába érkeztünk, amint a műúton áthajtottunk.
Kedves, eldugott, egyutcás falucska, kb. száz lakossal. A mi szemünket a régi házak vonzották, amelyeket már kikezdett az enyészet és amelyeket már megmentettek.
Ha dübörögne a gazdaság és sokkal jobban élnénk, mint négy éve, akkor mindenkit biztatnék, mentsen meg egy régi házat a környéken hétvégi háznak.
A képgalériában külön szerepeltetem a két falut, most pár kép kedvcsinálónak Porrogszentpálról:

Pusztuló ház, szép ajtóval és homlokzatdíszekkel megmentőre vár!
Falusi idill: sütkérező cica őrzi a templom egerét
Megmentett, felújított ízléses falusi porta

Nyugat felé, jobbra behajtva Somogybükkösd igen elhagyatott alsó falujába értünk. Látnivaló van bőven, "megmentésre" váró régi házak, a dombon a régi katolikus templom és a csodás természeti környezet.
A felső faluba vezető Fő utcán jobbra, aszfaltozott úton érkeztünk az erdő ölelte szépen gondozott temetőhöz.
Sétánk során három őz is keresztezte utunkat, majd felhajtattunk a felső faluba.
A dombtetőről belátni a környéket. Vannak itt is szép régi házak, juhászat, de a fő látnivaló a Perczel-kastély és a körülötte lévő park. Egyéb tudnivalók ide kattintva elérhetők a falu honlapján.
Kirándulási programként nagyon ajánlom mindenkinek, és remélem egyszer még koccinthatok is a kúria pincéjében...
Következzenek a kedvcsináló képek Somogybükkösdről:

Somogybükkösd, katolikus temlom
Lepusztult kőkereszt a temető mögött, felirata már nem olvasható.
Felső faluból visszatekintve
Somogybükkösd, Perczel-kastély
Kastélypark a madármegfigyelővel
Hulló falevelek között
Kilátás észak felé
Jegenyetölgy ritkaság a Perczel-kastély parkjában
Kőkereszt a bükkösdi hegyen

További képek a két faluról a képgalériában, ide kattintva nézhetők.