Németh József 60. születésnapján

Tegnap, Jozsó barátunk és kertbarát körünk oszlopos tagja a Mindenki Házában ünnepelte 60. születésnapját családjával és meghívott ismerőseivel együtt.
Én, mint meghívott, felkért paparazzi és a Kertbarát Kör köszöntő mondója vehettem részt a jeles eseményen.
A takarékosság jegyében kevés konvektor égett, viszont jól fogytak az égetett szeszek.
Lázas készülődés folyt a konyhában, a grillkertben és az ajándékozók között is.
Rotyogott a bográcsban a vadpörkölt, a csülök pörkölt, készült gomba paprikás, pogácsának álcázott húspogácsa, lesütött hús, babsaláta, ahogy a mesében szokták mondani, még a kutyák is térdig jártak a krumpli levesben...
A háziasszony és családja, valamint a két tökös szakács igazán kitettek magukért!
Innivalónak Jozsó kiváló új borait kóstolhattuk.
Az egyéni köszöntések után meglepetés műsorként, négy bülbül szavú huri lejtette el hastáncát, amivel igencsak megmozgatták a már pálinkával feltüzelt férfi közönség fantáziáját!
A szolid nézősereg csak szemérmes pillantásokat vetett a fedetlen női testekre, és inkább átadta magát a vérpezsdítő zene ritmusának...
Nem a nagy melegtől hullottak a fátylak, és a közönséget is legalább olyan érdekes volt fotózni, mint a hölgyeket...
Ezután kezdődött a szembekötősdi, hogy a Kertbarát Kör tagjainak közös ajándékát át tudjuk adni.
A meglepetés sikerült!
Felköszöntöttük Jozsót és Verát, ők pedig minden aktuális szülinapost, majd még sok-sok köszöntés hangzott el, a macska is majdnem belenyalt a levesbe...
Nem tudom, az evés, ivás, nótázás meddig fajult, de úgy tűnt, nem csak az ünnepeltek érezték jól magukat.
Kedvcsinálónak beteszek pár fotót. A csupán 266 cenzúrázatlan képet (merthogy nem volt mit cenzúrázni, olyan szolid voltam...) már betettem webalbumomba (nem nyilvános a neten) és blogomon keresztül elérhető.
Viszont van egy rossz hírem! A kép kommentekre úgy rákattant az agyam, hogy le kellett álljak vele, de diavetítés készül belőle (szűk körnek), csak még nem tudom milyen apropóból legyen elérhető. Talán nem lesz sértődés belőle...

A terítés Tormajoke kiváltsága

Fontos életút kő

Csábos köténykében...

Neki valahogy jobban áll!

Paulik Zolit negyedik próbálkozásra sikerült lefotóznom, amint éppen fontos feladatot teljesít!

A szülinapi torta!

Ő pedig a hab a tortán!

Mindenki az ajándékokban gyönyörködött

A fiatalabbak oda sem mertek nézni

Az idősebbek azért ráfeledkeztek a látványra!

Szembekötősdi

És a meglepi!

Szoliva János fogalmazta meg a legjobban: szomorú, hogy eltelt 60 év, de a következő 60 most kezdődik!

További képek ide kattintva érhetők el.

Dér minálunk

Bágyasztó idő van, és egy kicsit a tegnapi fárasztó program hatása is most jön elő.
Nehéz volt megünnepelni a Cikánál azt a sok-sok évet és még tart a 666 elkészült fotó rendezése, de megérte!
Időhúzásnak elég lesz pár deres kép az udvarunkból:

Deres cukorsüvegfenyő-Picea glauca Conica

Deres madárbirs-Cotoneaster horisontalis

Deres pókháló-aranea dérensis(fake)

Deres japán rózsa-Rosa rugosa

Deres csúcsdísz-Dendrocopus maior

A "deres már a határ" című kép következő bejegyzésemben lesz aktuális...
Csak türelem!

Köd és dér

A csodás napsütést felváltotta a tartós köd. Helyenként a látótávolság néhány tíz méterre korlátozódik, de természetesen a természetnek ilyenkor is megvannak a maga szépségei. Soha nem felejtem el azt a pillanatot és látványt, amikor Apaj-pusztán dolgoztam, és hajnalban Ürbő-puszta felé a ködből, a semmiből egyszer csak előttem termett három hatalmas kormos magyar szürke bika, és az őket lassan terelő csikós, fekete ruhában.
Akkor még csak a szürke állományban tudtam rögzíteni a retinámon keletkező képet. De kár!
Ugyanilyen szép látvány a ködből elősejlő magányos fa, vagy a deres ágak absztrakt fehér dísze!
A levegőben lebegő páracseppek alkotják a ködöt, amikor ez hideg felületen megfagy akkor képződik a téli táj fehér köntöse, a dér. A dzson dér, (John Deer) az pedig egészen más...

Mézgás éger-Alnus glutinosa fasor Zalaszentbalázs és Pölöskefő között

Ködből felsejlő fák a pölöskefői legelőn

Dérlepte bokrok

További deres képek a galériában, vagy ide kattintva nézhetők.

Közeli helyeken: Porrogszentpál, Somogybükkösd

Vasárnapra újra verőfényes napsütés ígérkezett, ezért kihasználtuk a lehetőséget és rövid kirándulást tettünk négyesben a "hétszer görbe" faluinak megismerésére.
A "hétszer görbe" az az útvonal, mely Porrogszentpált és Porrogot köti össze hét kanyarral.
A Porrogszentkirálytól a Nagykanizsa-Gyékényest összekötő műútig tartó szakaszon egyébként legalább 24 kanyar van és a dimbes-dombos táj is igen változatos, szemet gyönyörködtető képet mutat bármely évszakban.
Surdon, majd Nemespátrón keresztül a pátrói Kossuth Lajos utcából kő zúzalékos úton haladtunk a gerincen tovább délnek. Az út melletti bokrokról gyűjtöttünk egy kevés kökényt és csipkebogyót, az előbbit ágyas pálinkának, az utóbbit pedig teának. A lelőhelyet eredetileg hecsli lekvár alapanyag lelőhelyként derítettem fel, de olyan macerás a készítése, hogy idén a lekvárfőzés valószínűleg elmarad.
A dombról leérve jobbról a temetőt hagytuk el, majd pontosan  Porrogszentpál Fő utcájába érkeztünk, amint a műúton áthajtottunk.
Kedves, eldugott, egyutcás falucska, kb. száz lakossal. A mi szemünket a régi házak vonzották, amelyeket már kikezdett az enyészet és amelyeket már megmentettek.
Ha dübörögne a gazdaság és sokkal jobban élnénk, mint négy éve, akkor mindenkit biztatnék, mentsen meg egy régi házat a környéken hétvégi háznak.
A képgalériában külön szerepeltetem a két falut, most pár kép kedvcsinálónak Porrogszentpálról:

Pusztuló ház, szép ajtóval és homlokzatdíszekkel megmentőre vár!

Falusi idill: sütkérező cica őrzi a templom egerét

Megmentett, felújított ízléses falusi porta

Nyugat felé, jobbra behajtva Somogybükkösd igen elhagyatott alsó falujába értünk. Látnivaló van bőven, "megmentésre" váró régi házak, a dombon a régi katolikus templom és a csodás természeti környezet.
A felső faluba vezető Fő utcán jobbra, aszfaltozott úton érkeztünk az erdő ölelte szépen gondozott temetőhöz.
Sétánk során három őz is keresztezte utunkat, majd felhajtattunk a felső faluba.
A dombtetőről belátni a környéket. Vannak itt is szép régi házak, juhászat, de a fő látnivaló a Perczel-kastély és a körülötte lévő park. Egyéb tudnivalók ide kattintva elérhetők a falu honlapján.
Kirándulási programként nagyon ajánlom mindenkinek, és remélem egyszer még koccinthatok is a kúria pincéjében...
Következzenek a kedvcsináló képek Somogybükkösdről:

Somogybükkösd, katolikus temlom

Lepusztult kőkereszt a temető mögött, felirata már nem olvasható.

Felső faluból visszatekintve

Somogybükkösd, Perczel-kastély

Kastélypark a madármegfigyelővel

Hulló falevelek között

Kilátás észak felé

Jegenyetölgy ritkaság a Perczel-kastély parkjában

Kőkereszt a bükkösdi hegyen

További képek a két faluról a képgalériában, ide kattintva nézhetők.

Miklósfa őszi színei

Pénteken végre kisütött a nap, így végre a végleges levélhullás elött sikerült egy gyors fotósorozatot készítenem Miklósfa őszi színeiről.
Képeim az Y elágazás, Kápolna tér, Mindenki Háza és a Gales környékén készültek, megörökítve a miklósfai fák lombhullását és őszi színezetét.

Dr. Szentendrey Edgár márványszobra, Csávás Csaba alkotása

Miklósfa új jelképe, a régi falunevet idéző Szent Miklós szobor, Csávás Csaba alkotása

Miklósfa, Szent Flórián kápolna

Szent Flórián kápolna és az 1972-ben állított kőkereszt

Miklósfa, Mindenki Háza

További képek a képgalériából, illetve ide kattintva elérhetők.

Surd és a Surdi Csemetekert őszi díszben

Akkor ahogy tegnap ígértem, még teszek rá egy lapáttal, mármint az őszi természet színkavalkádjára.
Még szerencse, hogy a fotókat tegnap készítettem, Beleznáról Nemespátróra menet, végignyargalva a csemetekertet! Mert lehet, hogy egyedi pillanatot fogtam ki, a lomb java még a fákon és tiszta napsütés volt.
Ma viszont, amikor ismét Surdon jártam, még csak ki sem bukkant a nap a ködből...
Pedig még Miklósfa őszi köntöse megörökítésre vár!
A csemetekert máskor is szép, de ilyenkor a legszebb! Mindenkinek ajánlom vásárlásra, vagy csak egy szemet gyönyörködtető sétára, mert megéri!
Remélem, hogy Tóth Zoli, a kert vezetője unalmas téli estéken szán rá időt, hogy a webalbumban levő képeket kiegészítse a legfontosabb fajok beazonosításával, így lenne teljes az információ! Én sajnos nem vagyok jártas a dendrológiában, bár szeretnék...
Surdról és öreg fáiról a község honlapján, ide kattintva bárki tájékozódhat.
A csemetekert működtetője a Zalaerdő ZRT. A kert történetéről, az itt fellelhető fajokról és az aktuális árjegyzékről a Zalaerdő honlapján, ide kattintva lehet részletesebben tájékozódni.
Kedvcsinálónak néhány fotó a legközelebbi sétához!

A surdi főutcán is lehet ilyenkor gyönyörködni

De még egy kis letérőn is találkozhatunk fa különlegességgel

A kastélyparkot az új úton körbejárva, jobbról a horgásztó fogad

Kellemes sétálóhely a surdi tó

A surdi Kastélypark öreg fái gondozott környezetben

A surdi alsó csemetekert

Az Újtelep utcai művészbejáró felől rálátunk az irodára

Itt kár számolni a szín árnyalatokat...

Mamutfenyő árnyékában

Felső kert a vörösfenyőkkel

Mindig újabb árnyalatra bukkanunk

A kertből látszik az evangélikus templom,

A mellette levő katolikus templom,

És nyugatra a beleznai templom torony.

Magányos hárs a surdi legelőn

Kanizsa felé kanyarogva más és más arcát mutatja az erdő

Az összes fotó a képgalériából, vagy ide kattintva megnézhető.