2012. október 23., kedd

Őszi képek, elkésett őszi virágok

Fizikailag nulla vagyok, agyilag meg depi, ezért aztán nem erőlködöm különösebb szófordulatokon.
Viszont tapasztaltam a hosszú hétvégén a fa hasogatáson kívül egyéb érdekeset is!
A szombati napon, fejsze suhintgatás közben a madáretető körüli nyüzsgést is figyeltem fél szemmel, de inkább két egésszel, mert a csúszkák, fenyves cinegék és a többi cinege vendégek sűrűn adták egymásnak a kilincset, ahogy a tavalyi maradék molyos magot kiszórtam.
Egyszer csak a fenti diófa felől csapatosan, ami azt jelenti, hogy 4-5 madár egyik a másik után és folyamatosan repült el felettem a juhar fára, majd onnan tovább Észak-keleti irányban.
Rohanás a kukkerért, mert nem akartam hinni a szememnek, ugyanis mind és csak széncinege volt!
Ilyenkor ősszel már láttam többször őszapókat 20-as csapatban, de széncinegét soha!
Ezek pedig folyamatosan repültek max egy percig, legalább 60 és 100 közötti létszámban.
Egy sem szállt le az etetőhöz, mind egy irányban repült, egymást követve.
A konvoj továbbvonulása után talán két perc múlva az etetőnél ugyanúgy megjelentek a szokásos apró és szén cinegék, mint máskor.
Fogalmam sincs mi történhetett, mert tudomásom szerint széncinege nem szokott csapatosan vonulni?!
A másik érdekesség, (favágás közben) hogy ilyenkor ősszel mindig megjelenik egy-két vörösbegy, csattogásával jelzi a hűvösebb idők közeledtét. Eddig ősszel csak a csattogó hangját hallottam, de most a szép tavaszias időben, talán eltévesztve az évszakot három nap trillázással, (melyet ide kattintva te is meghallgathatsz) örvendeztetett meg bennünket!
A lábon száradt, cincérjáratokkal tarkított kuglik utolsó darabjaira pedig kiállított egy hím nagy hőscincér!
A szárny, akarom mondani csáp fesztávolsága 19 cm volt! A természetes csápgörbületet figyelembe véve azt hiszem kapitális példány lehetett! Továbbiakat ide kattintva tudhatsz meg róla.

Sajnos a cinke vonulást nem volt időm fotózni, de pár képet feltöltök udvarunk őszi színeiről, melyet pár elkésett virág és az egyre inkább színeződő lombok alkotnak:


Postaládánk behálózva

Köd előttem,

köd utánam...
Vadszőlő színe változása

Elkésett virág

Fukszia
Fent tobozerdő,

még feljebb, termikelő varjak.
Nemes krasszán

Mohos téglafal

Még hogy nem megy a zöldhöz a kék?!

Már késő virágozni!
Mintha nyolcadik utas lenne, olyan a képe...

Nagy hőscincér - Cerambyx cerdo




Valamennyi fotó ide kattintva nézhető.

Retro buli Miklósfán

Szombaton rendezte meg a Városszépítő Egyesület a széles körben meghirdetett retro bulit, melyen a hangulat alapozását a kaposvári Megarox fiatal művészei vállalták magukra.
Az előadókkal és a hangosítással nem volt semmi baj, sőt a közönséggel sem.
Tudnék vitriolos eszmefuttatást írni az estéről, de minek...
Viszont egy régi mondás azért csak beugrik! Ha nem megy a bót a kupiban, akkor nem a bútorokat, hanem a "művésznőket" kell inkább lecserélni!
Na erre nekem most az ugrik be, hogy mi van, ha már a kupira sincs kellő érdeklődés?
Egy-két szakmabelit szívesen meginterjúvolnék, mizújság e téren? A gazdasági válság és a stressz valóban korrelációban van e a közösségi potenciál csökkenésével, vagy csak egyszerűen spórolunk ahol tudunk?
Ha tényleg e szakterületre is begyűrűzött az érdektelenség és sírva vigadni sem akar a magyar, akkor már csak a temetkezési vállalkozók bízhatnak a "szebb jövőben"...
Nem ragozom tovább, amit nem érdemes, de fotók azért mindenhol és mindenkor készülnek:


Irénke és Géza voltak a leg retróbbak!

Egy jampec a színpadon nyomta,

két jampec meg a parketten kavart...
Körben ültünk, mint anyáink a régi bálokon.

Miklósfai parkett ördögei

Megarox rock and roll!


Pár kép a buliról ( Gézának ajánlva) ide kattintva nézhető.

2012. október 18., csütörtök

Kőkeresztek Homokkomárom, Hosszúvölgy

A hétvégén nosztalgia kirándulást tettünk az "ősi" birtokon, vagyis apám volt szőlőhegyén Homokkomáromban.
Gyermekkori szüreti emlékek, élmények kötnek ide. De nem vágyódom utánuk, tudomásul veszem, ez az idő végérvényesen elmúlt. Elmúlt a kétnapos szüret, amikor nagy társasággal fent aludtunk a széna padláson és szüret idején az egész hegy hangos volt a nótaszótól és a tárogató hangjától.
A nohát fa melencébe szedtük, vagy inkább ráztuk bele és apám mindig utánajárt a gyerekeknek és szólt, ha talált a tüke alatt három elmaradt szemet!
Sose felejtem el Akác Attila velőtrázó sikolyát, aki félmeztelen szüretelt és arról mesélt, mennyire iszonyodik a kígyóktól! Miért is ne, pont az Ő tükéjén napozott egy méteres sikló, aki a frászt is kapnék mondat végén kényelmesen lecsusszant a nohellóról Attila meztelen hátán át...
A ragacsos kezű szüretelés és must ivás után jó volt megpihenni az ölbe vett cseréptálakba mert gulyáslevessel, amit mindig diós és mákos kalács követett.
Estére mindenki elfáradt, főleg a puttonyos, akit mindenki ugráltatott, átordítva a hegyet, hogy puttonyooooos!
Az este gesztenyesütéssel és kiskanizsai rémtörténetek és háborús históriák sokadszori elmesélésével telt.
Boszorkányok, Kránic gyerekek, lúdvérc, a hegyen visszavonuló németek és átvonuló oroszok rémtörténetei után a gyerekek némi borzongással térhettek nyugovóra. A család bizony egykor a homokkomáromi szőlőhegyen bújva vészelte át a front átvonulását.
Az egykori jellegzetes és szép zsúp fedeles, lábas vályogpincékre cserép, vagy pala került, vagy éppen összeroskadtak magányukban. A kátyús, szőlővenyigével megrakott kocsiutakat lekövezték, vagy visszahódította a természet ami az övé volt. A nohával és otellóval borított meredek oldalakat mára felverte a bozót és az akác.
Itt-ott még vannak gondozott szőlők és lakott pincék, állhatatos gazdájukról tanúskodva, de már sosem lesz  hegypásztor, nem szól a tárogató és nem kell már őrizni a gesztenyefákat sem szüret idején...
Nem kell a szombathelyi vasutasoknak a csiger, sem a borpárlat és nem kell a bekötött nadrágszárba rejteni a más fája alól felkapkodott gesztenyét.
De megmaradt az egykori mustok íze és frissen sütött gesztenye illata örökre!
A régi birtok és környékének bejárása és fotózása után felmentünk a búcsújáróhelyként ismert templomhoz, közben megörökítettem az útba eső kereszteket is.
A borult és estébe hajló idő miatt fakó képek sikeredtek, de ki tudja mikor járunk arra ismét.

Homokkomárom Imrei pince

A pince előtti horhosban egykor lovaskocsik jártak

Körtefa matuzsálemünk kiszáradva...
Kőkereszt az egykori gémeskúttal szemben

Kőkereszt a hegyben

Egy újkori fakereszt a hegy elején
Kőkereszt a templomhoz vezető út elején

Kőkereszt a templom előtt

Homokkomáromi magánfelajánlású kőkereszt

Kőkereszt Hosszúvölgyön

Borostyános kőkereszt Hosszúvölgyön

Fakereszt a homokkomáromi bejárónál



Valamennyi kép ide kattintva, vagy a képgalériából nézegethető.

2012. október 16., kedd

Retro buli Miklósfán!

Új programmal rukkolt elő a Miklósfai Mindenki Háza!
A műsort szolgáltató fellépőket látva,( naggyon jóóók!!!) a retro imádói újabb jó bulit tervezhetnek be programjaik közé, melynek belépője is a régi idők árfekvését idézi!
Jelmezben érkezők előnyben! Gyertek retrockozni Miklósfára!


Ismét Nótaest Miklósfán!

November 10-én rendezi meg a Miklósfai Kertbarát Kör a szokásos remek hangulatú nótaestjét, melynek meghívóját közzéteszem!
A meghívóról lemaradt, de közkívánatra a fellépő művészeket ismét Farkis Béla cigányzenekara kíséri!
Garantáltan jó vacsora, garantáltan színvonalas est és szórakozás a műfaj kedvelőinek!

A Miklósfai Mindenki Házában 2012.11.10-én 19 órai kezdettel Magyarnóta Estet tartunk.
Fellépnek Gránát Zsuzsa és Berkes János nótaénekesek Farkis Béla cigányzenekarának kíséretében.
Vacsora: disznótoros miklósfai módra.
A műsor után bált tartunk, melyen zenél: Imre Tibor
A belépőjegy ára vacsorával 4500 Ft
Értékes tombola nyeremények és büfé szolgáltatás!
A Márton napi szokásokhoz igazodva, a miklósfai borosgazdák legjobb újboraikból ingyenes kóstolót tartanak a vendégek és a fellépők tiszteletére!
Jegyek korlátozott számban vásárolhatók nálam és a Kertbarát Kör aktivistáinál!


2012. október 9., kedd

2. Bödei Agármustra 2012.10.06.

Talán a tavalyi szép emlékek és a kellő népszerűsítés hatására fokozott érdeklődés kísérte a 2. Bödei agármustra szervezését. Már az interneten is folyamatosan adagolta az információkat a nap fő szervezője és házigazdája Tóth Zoltán. Valószínűen a helyi plébánossal is jó kapcsolatokat ápolhat, mert ragyogó őszutói napsütésben került sor a második Bödei Agármustrára, mely az agarászok baráti találkozójaként lett aposztrofálva!
Szerintem más is úgy lehet ezzel, mint én. Mindegy, hogy Gölle, vagy Böde, csak legyen aki megszervezi, legyen jó társaság és legyen minderre érdeklődő agarász közönség!
A távolból érkező kemény mag már pénteken a tetthelyre érkezett, hátha kell valamit segíteni, de a házigazdák már mindent előkészítettek. Kaszált rét, kijelölt pálya, vizes árok, zöld fű, kék ég, és a zalai dombok ölében megbúvó csendes kis falu, mint a mesében!
A szállásfoglaló előőrsnek így aztán nem maradt más dolga péntek este, mint az előtárt lehetőségek közül választani, vagyis a barck, a bödei körte, vagy az ágyas kökény pálinka csinál-e jobb étvágyat a vacsorához?
A sátrazás helyett végül is a kultúrház melegét választottuk, ahol a rutinosabbak matracon, a kevésbé rutinosak pedig asztalon alhattak. Én már táncoltam asztalon, de merem mondani öt feles nélkül senki se próbálkozzon rajta alvással!
Igazi szocreál hangulatban telt az éjszaka, most már be merem vallani, bármelyik lányokkal alvó agárral szívesen cseréltem volna helyet...
A kutyáink nagyon frissen ébredtek, mi kevésbé...
Böde polgármestere is meglátogatott bennünket, egy reggeli "mókuskönny" és kávé mellett elbeszélgettünk a falu érdekességeiről, például a feltárás alatt levő energia dombról.
A falu elején levő réten pedig elkezdődött a sátor állítás, pálya kijelölés, büfések, szakácsok készülődtek a vendégekhez.
Merem állítani, nagyobb volt a sereglet, mint tavaly. Közel harminc kutya és gazdáik, helybeli és vidéki érdeklődők vettek részt a baráti agaras találkozón és egész napos agár futtatáson.
Most is remek volt a pálya, bár az árok ugratás elmaradt, mivel megtelt vízzel és a kisodródó ebek így is tocsogóban kellett vágtázzanak.
Jól indult a próba húzás is, melyet Janka kutyám tesztelt le, önállósítva magát.
Egy bátor róka az erdőszélen próbált pockozni, de Csicsi és Sugi azonnal kiszúrta és szép vizesárok ugrással üldözőbe vette. A nap még tartogatott más, hasonló érdekességeket is.
Délután még kiállított a rétre egy kamikáze őzike, a szép napot pedig a bödei bőgő bikák hangja zárta.
A futtatások között volt idő ismerkedni, beszélgetni egy igazi piknikezős nap volt ez.
Sajnos az Országos Agarász Egyesületet egy szem kutyámmal egyedül képviseltem, de az ebéd után megérkezett Keresztes János kollégám, az egyesület elnöke is. Az ebéd utáni punnyadást a mikrofont magához ragadva feldobta egy rögtönzött kiselőadásssal, mely magába foglalta a magyar agár kialakulásának körülményeit, történetét és jelenét egyaránt.
Az előadást követően újabb futtatások, majd a lovas agarászat hagyományának felelevenítése következett. A házigazdák két gyönyörű Akhal-tek hátán vágtázva imitálták a vad felverését és az agarakkal való elfogását.
A nap folyamán mód volt e nemes állatok hátán a gyerekeknek egy kis sétalovaglásra, valamint az érdeklődőknek egy gyönyörű kettes fogaton sétakocsikázásra is!
A helyszínen termelői mézet és a büfében frissítőket, sört, bort lehetett kapni.
Számvetésként  mindig érdemes a jó mellett a hiányosságokat is megemlíteni, mert mindig van tanulság!
Szerencsére jót sokat, rosszat pedig nem tudok említeni.
Sok agár volt, köztük magyar agár, angol agár, whippet, kis olasz agár, galgo, barzoj és még más fajtájú ebeket is elhoztak. A folyamatos futtatásban igen sokat segítettek azok a gyerekek, akik egész nap lelkesen húzták a műnyulat, közülük is különösen sokat segített Rácz Gáspár agártulajdonos!
Minden résztvevő agár szinte hibátlanul futott, még a saját kutyámmal is meg voltam elégedve. Hunor megint plussz távot futott, egy agár pedig úgy ragaszkodott a zsákmányához, hogy még egy pit bull is megirigyelhette volna...
A laikus közönségnek igen hasznosnak találtam Keresztes János előadását és a lovas futtatás kommentálását, talán ezt az egyet kellene a jövőre nézve tovább fejleszteni. Vagyis a hangosítás mellé kell egy jól beszélő és tájékozott szpíkert találni, aki a nap nagy részében leköti a közönség figyelmét, tájékoztat és nem hagyja lankadni a közönség figyelmét! Én örültem volna az agarászok, agarak nyílt szini bemutatásának és egy agaras csoportképnek is, de ne legyünk telhetetlenek, majd jövőre!
Az Országos Agarász Egyesület nevében is köszönjük a szervezőknek, Tóth Zolinak és családjának, Böde lakosainak a szervezést, vendéglátást. Az Olajos-réti kennel tulajdonosainak az egész napos munkát, Márton Csabának a  műnyulak irányítását, Petz Áginak a magyar agárral történő vadászat érdekében gyűjtött aláírásokat. Köszönjük, hogy az egyesületünkkel ápolt jó kapcsolatok révén részesei lehettünk ennek a sikeres agarász találkozónak!

Búcsúzáskor szinte mindenki úgy köszönt el, jövőre ugyanitt!

Szokásos, sajátos nézőpontú képriportom elé adalékként leírom, idén profi fotósok, profi gépekkel fotóztak jó epizódokat. Ezekhez mérten az én képeim úgy készülnek, hogy a mozgó témákat vaktában készítem.
 Bár a hollót is meglátom az égen, de a kijelzőt közelről nem, ezért aztán a gépre töltve derül ki az eredmény...


Barack, körte, kökény

Lécci, lécci, lécci!

Janka tesztelte a gépet

A jövő szpíkere! Talpra magyar!
Rácz Gáspár a leggyorsabb műnyúl húzó!

Érkeznek a mosolygós agarász lányok,
és jönnek ismét az orosz agaras lányok.

Távolba nézés! Ki jöhet még?



Fotós ül hosszú méla lesben...


Műnyúl, Báró és baroness

A műnyúl húzás fárasztó feladat
A jó start fontos része a futásnak.

Nem könnyű, ha az agarat elönti az adrenalin!

Egy jó engedés olyan, mint íjásznak a jó oldás.
Petz Ági célra tart...

Ideg oldása-agár elengedése

Rá-rá repülj!
Fontos a vágta milyensége, a fordulás gyorsasága,

A nyúl fordítása

Rávágás a zsákmányra

A párban engedett agarakat egymáshoz mérték
Agárfuttatás, mint családi program

Lányok ballra nézz! Kutyák jobbra nézz! Középre tisztelegj!

Most kell szemügyre venni az ígéretes kanokat!
Leon a profi, már a szolmizálást is érti!

Csoki! Az ott a műnyúl! Rózsabimbó!

És Csoki rávetette magát...

Nagy agarat is lehet tutujgatni....
Sétakocsizás hegyen-völgyön át

Ott volt a róka! De hol vannak a nyulak?

Keresztes János előadást tart

Van aki tudásra szomjazik,

van aki csak pihen.
Meg volt az első róka tekergetés

Te majd otthon rókázhatsz!

Nem adom a nyufit!!!

Zalai huszárok
Most már fussanak a lovak is...

Lovas agarászat bemutatása

A nap végén a gazda elégedetten körbetekint...


 Mivel arcmemóriámnál közismerten csak a név memóriám rosszabb, ezért nem veszem rossz néven, ha valaki nevesíti a képeken szereplőket...
Valamennyi kép webalbumomban, vagy ide kattintva megnézhető.