FeHoVa

Idén rendezték meg 20. alkalommal a budapesti Hungexpo területén a Fegyver, Horgászat, Vadászat nemzetközi kiállítást, amelyre most először én is ellátogattam.
Ennek apropója volt, hogy az Országos Agarász Egyesület a kiállításon szerette volna megtartani közgyűlését.
A programok között tagjainknak meglepetésként szerepelt volna egy ünnepélyes együttműködési megállapodás aláírása az Országos Magyar Vadászkamarával, melyre már egy éve készültünk, vadásznapokon való megjelenéssel, kapcsolatépítéssel, együttműködési ajánlattal!
Ezt az aktust egy újabb, jelentős mérföldkőnek tekintettük abban a munkában, amelyben az agarászat hagyományainak ápolásával és a Vadászati Törvény módosításához történő javaslattal szeretnénk elérni, hogy a magyar agárral való vadászat engedélyezésre kerüljön a fajta fennmaradásának és genetikai értékeinek megóvása érdekében.
Két nappal a szombati esemény előtt kaptuk a megdöbbentő hírt, miszerint néhány megyei kamarai elnök kezdeményezésére rendkívüli elnökségi ülést hívtak össze, melyen az utóbbi hetek két agaras orvvadászatról szóló cikkére hivatkozva leszavazták a már korábban elfogadott együttműködési megállapodást.
Tájékozódásként a somogyi és a sarkadi esetről szóló híradást ide és ide kattintva lehet megtekinteni.
Szeretném leszögezni, mindenfajta rapsickodásnak, az orvvadászat bármilyen módszerének ellene vannak azok az agarászok, akik hosszú évek óta vadásznapokon, újságcikkekben próbálják az agarászat körüli tévhiteket eloszlatni.
Az agárral való vadászat ősibb , mint manapság bármely másik, legális vadászati mód.
Mégis mostohagyerekként bánunk vele, hiába van ismét divatja és egyre nagyobb társadalmi elismertsége a hagyományok őrzésének, de valahogy a vadász társadalom még mindig fekete bárányként tekint az agarászatra. Az előző rendszerben, mint úri passziót tartották elvetendőnek, manapság meg egyszerűen vadorzási módszerként tekintenek rá!
Néhány esetből, mint a cikkek is mutatják csak érzelmi alapon lehet ilyen végkövetkeztetést levonni.
Az orvvadászat okozta károknak csak töredékét teszi ki az agaras vadfogás, főleg azokon a vidékeken, ahol az ilyen húsbeszerzésnek régtől fogva hagyománya van. Közismerten a puskás emberek okozzák a vadgazdálkodásnak a legtöbb kárt, mégsem jut eszébe senkinek, hogy ezért be kellene tiltani a lőfegyverrel való vadászatot! A cikkben említett élve megnyúzás meg hangzatos fogás a hangulatkeltéshez!
De maradjunk inkább a tényeknél!
Az agár régen a gazdájának vadászott! Ezért szó sem lehetett marcangolásról, megnyúzásról, mert az ilyen kutya nem érte meg a tenyésztési kort! Amikor pedig sportvadászatként űzték az agarászatot, akkor párban engedték az agarakat a nyúlra, futásukat, hajszájukat pontozták, értékelték. Nem a nyúlfogás volt az egyedüli végcél, ráadásul egy egészséges mezeinyúl egyáltalán nem volt esélytelen a küzdelemben...
És ezután nem akarom ecsetelni és viszonyítani a falkában vadászó kutyák módszeréhez, vagy a hurkoláshoz, de egy felelőtlen lövés okozta sebzéshez sem az agarászat etikai és a természetes szelekciót segítő vonatkozásait.
Az a vadász pedig, aki azzal dicsekszik, hány agarat (kutyát) lőtt ki egy szezonban, nagyon el van tévedve a problémák megoldásában!
Ugyanis soha nem a kutya a hibás tettei miatt, mert az ösztönei vezérlik. Mindig az embert kell keresni, adott esetben felelősségre vonni, ha a bajok forrását keressük. A kilőtt agarat a rapsic már másnap pótolja, a befogottat visszalopja...
A hangzatos kutyatámadások, balesetek mögött ugyanúgy az emberi felelőtlenség, hozzá nem értés bújik meg mint az elkóborolt ebek vadűzése, vagy az agaras vadorzás mögött.
Ennek pedig nem megoldása, ha a tisztességes, felelős kutyatenyésztőket rekesztjük ki, esélyt sem adva, hogy legálisan gyakorolják vadász hobbijukat. Mert tudomásul kell venni, a vadászó magyar agár csak úgy menthető meg, ha aszerint használjuk amire ki lett tenyésztve. Értékes tulajdonságai csak akkor maradhatnak fenn, ha az alapján szelektáljuk, minősítjük továbbtenyésztésre alkalmasnak, ha a vad űzése közben vizsgázik. Mi is vadászok vagyunk, csakúgy, mint a solymászok, íjászok, puskások és mi is ugyanazoknak a szabályoknak és vadász etikának akarunk és tudunk megfelelni, mint a többiek.
Csak egyenlő elbírálást kérünk és esélyt egy olyan magyar vadászkutyának és vadászati kultúrának, mely hagyományaiban párját ritkítja Európában!
Ez a semmilyen szakmai érvvel nem indokolható döntés a Vadászkamara részéről elkedvetlenítette az OAE azon tagjait, akik időt, anyagi áldozatot vállalva hosszú évek óta próbálnak tenni e nagy múltú civil szervezet fennmaradásáért és az agarászat feltámasztásáért.
De még nem adjuk fel! Amikor lehetőséget kapunk az érvelésre, érdekes módon még a laikusoknak is egyértelmű álláspontunk jogossága, csak a döntéshozók, jogalkotók akadékoskodnak mindig valamilyen mondvacsinált ürüggyel? Például mint legutóbb a vadászati törvényben, ahol a magyar agarat a falkakutyák közé sorolták be (!), melyekkel tilos a vadászat...
Agarak és agarászok márpedig lesznek, mint ahogy az elmúlt háromezer évben korábban is!
És nem csak azon fogunk munkálkodni továbbra is, hogy az agarászat a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Tárába bekerüljön, hanem azon is, hogy a vadászó magyar agár ezen a rögön kialakult minden értékes tulajdonságát megőrizve maradhasson fenn az utókornak!
Ezen a rövid kesergőn kívül azért írok pár sort magáról a kiállításról is, mert nekem újdonságként tényleg érdekes és nagyszabású rendezvény volt, ajánlom jövőre minden vadász és horgász ismerősömnek!
Szombaton 10-re értünk a kiállítás területére Keresztes Jánossal, az OAE elnökével.
A közgyűlés elnapolása ellenére azért néhány agarász társunkkal találkozhattunk.
A pénteki napon kapott egyesületünk lehetőséget a színpadi bemutatkozásra, melyen Susztek Tíbor elnökségi tag tartott tájékoztató előadást az OAE céljairól, a magyar agarakat pedig Szőke Mária és Nagy Olga kutyái reprezentálták.
Szombaton mindenkivel összefutottunk, kitárgyaltuk az eseményeket és miután Keresztes János sem követett el harakirit, megköszöntük a Vadászkamara standjánál Feiszt Ottó kamarai elnöknek és Pechtol János kamarai titkárnak eddigi támogatásukat. A Vadászkutya és a Nimród standjánál pedig szintén megköszöntük eddigi bemutatkozási lehetőségünket, valamint további biztatást is kaptunk ismeretterjesztő tevékenységünkhöz!
Csak töredékét láttuk a látnivalóknak! Rengeteg kiállító és rengeteg néző között lőttem pár képet. Egy egész napot el tudtam volna tölteni a színvonalas vadászati festmények, szobrok és preparátumok tanulmányozásával, hogy a fegyvereket, íjakat, távcsöveket és késeket ne is említsem...
Nem maradt idő sem a kutyakiállításra, sem a mindenféle kütyük, könyvek, ruhák, eszközök, de még a FeHoVa szépe választás megbámulására sem!
Kedvenc antikvár könyves standunknál megengedték, hogy a kezünkbe vegyünk egy nem eladó, de nekünk alapműnek számító agarász könyvet: Retski András Néhány szó az agarak futásáról című művét!
Viszonzásként és reklámként ide kattintva megtekintheted aktuális könyvkínálatukat.
Aszkéták módjára két kávéval éltük túl az egész napot, mert négy órakor szándékoztunk elindulni, hogy időben hazaérjünk.
Na ekkor kezdődött a nap legnagyobb kalandja!
Csupán 3 óra kellett ahhoz, hogy a parkolóból kiérjünk az útra, ahol szintén csúcsforgalmi dugó volt!
Ugyanis a szervezők arra már nem fordítottak figyelmet, hogy a parkolási díjat fizetők szeretnék kulturáltan elhagyni a kiállítást és ez forgalomirányítás nélkül lehetetlen!
Türelmes nép a magyar, mert sem dudálás, sem egyéb atrocitás nem történt a három órás és 50 méteres út alatt!
De azért 10.30-ra szerencsésen haza értünk Nagykanizsára...
Pár futtában készült kép a kiállítás forgatagából:

Állatos szobrok a kedvenceim

Viaskodó bakok, ez is egy műalkotás!

Békés big five!

Nagyon szép festmények is voltak a hazai alkotóktól

Feiszt Ottó, Keresztes János és Susztek Tíbor

Ez maradt nekünk! Szép álom csupán...

Az OAE göröngyös útjára is elkelne egy ilyen segítség!

Egy kis agarász vircsaft a FeHoVán

Majdnem elcsábultam a masszázsgépeknél...

A horgászbot erdőben meg majdnem elvesztem...

Egy kis Kanada a kanizsai Gémesi preparátor standon.

Ilyen szemekkel, ilyen nézéssel bármit meg lehet itatni a vadászokkal!

A Vadászkutya standjánál agarász hölgyekkel és magyar agarakkal

Kézbe vehettünk egy nem eladó agarász alapvetést!

 Kézbe ugyan nem foghattuk, de azért a végére nekünk is jutott látnivaló amikor felfedeztük éppen távozóban a mi  FeHoVa szépünket . Paparazzi szándékomra a bájos hostess hölgy azonnal közreműködő lett, értékelve érdeklődésünket megmutatta mit rejt a kabát! Visszanézve a hivatalosat, amit  ide  és  ide kattintva megnézhetsz, nyugodtan adhattunk Neki helyezést...

Alkalmi FeHoVa szépe fotózás

Az OAE elnöke adja át a díjat, egy puszit!

Valamennyi fotó ide kattintva, vagy a képgalériából megnézhető.

Meggyvágó

Évek óta telente megjelenik nálunk az etetőn egy meggyvágó pár.
Hogy ugyan az, arra azért nem vennék mérget, de előfordult már, hogy tavasszal, a költési időben is visszajártak hozzánk.
Most elég későn, alig két hete vettem őket észre, de annál szomorúbb volt, hogy egy hím tegnap reggel nekirepült a nappali ablakának és kábultan találtam rá a lépcsőnél.
Sajnos a nappali ablaka 3,6 méter és alulról nézve az ég tükröződik rajta, ezért nem csoda, ha időről időre a megriadt madarak közül valamelyik nekirepül. Ennek néha tragikus a vége! Pusztult már el ettől rigó, zöldike, tengelic is, de hiába függönyözöm be, vagy ragasztok rá ragadozó sziluettet, mégis megtörténik néha...
Talán túl nagy a felület, ami az ég felé menekülésre csábít?
Próbáltam megfogni, hogy az etetőbe tegyem, de szerencsére magától az etető alá, a nordmann fenyő tövébe húzódott. Mivel a cicánk bent tespedt a kályha előtt, ezért épp csak megörökítettem munkába menet.
Később magához térhetett, mert nem találtam rá, remélem az etetőn még megfigyelhetem.
A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) nem ritka madár telente az etetők környékén.
Többet is megtudhatsz róluk ide és ide kattintva.

Meggyvágó

Ablaknak repült meggyvágó védett helyen piheni ki a stresszt.

Légli Géza borászati előadása

Február 8-án tartotta kertbarát körünk idei első szakmai nyitó rendezvényét, melyen Légli Géza a Kislaki Bormanufaktúra tulajdonosa ismertette meg az érdeklődőkkel borászati módszereit és borait.
Az előadáson több mint ötven fő vett részt. A kiváló dél-balatoni borok kóstolása közben a természetes borkészítés fortélyairól volt szó és a közönség által feltett szakmai kérdések is bizonyították, a helyi gazdákat mennyire érdekli a hagyományos borkészítési technológia.
Mielőtt a hat féle kislaki bort megkóstoltuk, belövő bornak helybeli fehérborok kóstolása zajlott.
A felsorakoztatott Rosé, Matacs chardonay, Köröshegy rajnai rizling, Pirosbor, Merlot és Cabernet Válogatás borokhoz tálalt frissensült pogácsával segítettük az ízek elkülönítését.
Többünk legnagyobb tetszését Légli Géza Matacs Chardonay és vörös Válogatás bora nyerte el!
A Kislaki Bormanufakturáról ide kattintva bővebben tájékozódhat.

Németh József, Légli Géza és Horváth József köszöntik a közönséget.

A kóstolási sor egy része ( a vörösek melegedtek! )

Légli Géza előadása a természetes borkészítésről

Az előadás előtt a saját borok is bemutatkoztak!

Egy érdekesség! Mátés Laci vízben kihajtott karácsonyfája!

Talán márciusban még szaloncukrot is termett volna?

Pénzügyminiszterünk naprakész a befizetett tagdíjakkal!

Tormi: már hazaküldtem az alpolgármestert a tagdíjért!

Még hogy én vagyok a paparazzi....

Titkárunk hasznos gyakorlati tanácsokkal látja el Légli Gézát...

Valamennyi kép ide kattintva, vagy a képgalériából megnézhető.

Pálfi Dénes 75 éves

A Dr. Kotnyek István Miklósfai Kertbarát Kör vezetői is hivatalosak voltak arra a bensőséges rendezvényre, amelyen 75. születésnapján köszöntötték dr. Pálfi Dénest, aki rendszeres zsűri vendége a miklósfai borversenyeknek.

A Zalai Hírlapban az eseményről megjelent híradást ide kattintva lehet olvasni.

Kovács Gyula pórszombati gyümölcsész

Egy kis kedvcsináló cikk a netről Kovács Gyula miklósfai előadásához, amire nagyon remélem ősszel sor kerül a Kertbarát Kör szervezésében!

Ősi magyar gyümölcsfajták, amelyeket tilos forgalmazni

A hétvégén voltam Kovács Gyulánál, aki régi magyar gyümölcsfajtákkal foglalkozik. Ebben a riportfilmben az 5. perctől látható:
1. rész
www.youtube.com/watch?v=TOrfBx09PjQ

2. rész
www.youtube.com/watch?v=YQTq2d6Adsg&NR=1

Van 500 különféle magyar gyümölcsfajtája (batul, ropogós cseresznye, páris, véralma stb stb stb), amit vadalanyon szaporítva könnyen szállítható formában önköltségi áron értékesít. A csemeték cserépben vannak, bármikor el lehet őket ültetni.

Sajnos, mint minden, ami a kis magyar emberek érdekét szolgálja az TILOS. Így ezen gyümölcsfajtákat sem lehet faiskolában megvásárolni, bolti forgalmazásuk törvénybe ütköző, idegen érdekeket sért, mivel ezen fajták évszázadok (ezredek?) során hozzászoktak a Kárpát-medence klímájához így nagyon ellenállóak, szívósak, műtrágyát, permetszert nem igényelnek, könnyen tárolhatóak.

Aki szeretné biztosítani családja és saját maga jó minőségű gyümölcsellátást vagy csak dacból a TILTÁS ellenére "csak azért is" magyar virtusból akar ilyen fákat beszerezni annak ajánlom, hogy vegye fel a kapcsolatot Kovács Úrral.

Elmondása szerint nehéz időkben, a török és habsburg korban a göcseji embert ezen gyümölcsfák mentették meg, még a múlt század elején is rengetegen voltak akik egész évben csak gyümölccsel táplálkoztak. Nehéz idők úgy érzem most is vannak, csak gyümölcsfa nincs, gondolkodjunk előre.

*Az elérhetősége:
Kovács Gyula
Pórszombat Petőfi u 1/a.
06-30-2351063*

Átgázolunk a múlt értékein : Ősi magyar gyümölcsfajták, amelyeket tilos forgalmazni.

Göcsej egyik néhány száz fős településén, Pórszombaton él Kovács Gyula erdész, aki a helyi hagyományok megőrzéséért tevékenykedik. Ennek ékes bizonyítéka több száz darabból álló gyűjteménye, amelyet a tájegység jellegzetes, mára szinte kihalt, elfeledett gyümölcsfáiból állított össze kitartó munkával. Ugyancsak a hagyományok megőrzését és felelevenítését szolgálja a Medesi-kör, az a „nem hivatalos" hagyományőrző szerveződés is, mely különböző rendezvényekkel, programokkal segíti elő célul kitűzött feladatát. Idén Kovács Gyula ezen tevékenységét a megyei közgyűlés a „Zala megye kistelepüléseiért és hagyományaiért” díjjal ismerte el. Ennek apropóján beszélgettünk a pórszombati erdésszel.

A kezdetekhez visszanyúlva először, elkanyarodva a gyümölcsfáktól, Pórszombat múltjába és a Medesi-kör létrejöttébe tekinthetünk be. Ez a lokálpatrióta baráti társaság céljának tűzte ki a település történetének, történelmének megismerését, néprajzi, építészeti emlékeinek, gasztronómiai hagyományainak megőrzését. Ennek érdekében olyan irodalmi esteket, előadásokat, kultúrprogramot szerveznek, ami lehetőséget biztosít a régi idők egy-egy jellegzetességének bemutatására hozzáértő szakemberek által. Ilyen például a Gasztronómia a hadak útján sorozat, mely keretén belül többek között felelevenítették a kenyér és a bor évezredekre visszanyúló történetét, vagy egy erdélyi fejedelem gombás lakomáját. Legutóbb pedig egy igen sikeres főzőversenyen a helyi specialitások felhasználásával szinte az egész falu apraja-nagyja kereste a medesi borokhoz legjobban illő ételeket.

2002-ben állítottuk fel a hatalmas medesi fakeresztet, amely a török korban a térségben elpusztult 67 magyar falunak, köztük Medesnek állít emléket. Régóta foglalkoztatott ez a kor, sok elbeszélést hallottam a régiektől. Szíjj Pista bácsival, aki sajnos már nincs közöttünk, határoztuk el, hogy emléket állítunk azoknak, akik a nagy szorongattatások idején meghaltak, rabságba estek, vagy elbujdostak – mesél a kezdetekről a pórszombati erdész. - A kereszt felállítása sok ember munkájának, tehetségének, jóakaratának gyümölcse, eredménye. Ez a példátlan összefogás élményt jelentett a falu közösségének és engem is magával ragadott. A gondviselés azóta is sok-sok jóakaratú emberrel hozott össze, tudósok, művészek, vagy éppen fizikai munkát végző emberek „építik” a Medesi Kört.

Kovács Gyula részéről az ősi hagyományok ápolása nem merül ki ennyiben. A természettől elszakadva, a boltok polcairól levett gyümölcsöket fogyasztva nem is gondolnánk, hogy térségünk, Göcsej, Hetés és az Őrség milyen „gyümölcsös” kincseket rejt. Ma már szinte ismeretlennek tűnik a berkenye, a naspolyával talán többen találkoztunk, ám vannak még, egykor bő termést hozó alma, körte, szilva fajták, melyek mára eltűntek a gyümölcsösökből és csak szüleink, nagyszüleink emlékeznek rájuk. Ennek a negatív folyamatnak szeretné Kovács Gyula elejét venni és megmenteni a kihalóban lévő fajtákat a jövő számára.

A nyolcvanas évek elején a göcseji tanyák többsége még lakott volt. Ekkor még gondozták, becsben tartották a gyümölcsfákat. Itt voltam erdész, ezeken a tanyákon olyan fajtákat találtam, amik máshonnan már eltűntek. Valószínű, hogy korábban máshol is léteztek ezek, de kivágták őket és újat telepítettek a helyükre, vagy elhagyták a területet, és a gazda nélkül maradt gyümölcsösök kipusztultak – tárta fel az okokat Kovács Gyula.

Őseink a fajták szelektálásánál először a termésbiztonságot tekintették a legfontosabb választási szempontnak. Éhínség vagy háború idején, ha a termés elpusztult, az állatokat elhajtotta az ellenség, a gyümölcs még akkor is biztos táplálékot nyújtott. Később bizonyos célra szelektáltak. A lekvárnak, ecetnek, aszalásra, gyümölcslének, pálinkának mind- mind megvoltak a saját gyümölcsfajtái.

Egykor minden községnek megvoltak az egyedi, régi fajtái, és megvannak most is, csak fogyóban. Ezeket kell összegyűjteni. Génbankot lehetne létrehozni a régi gyümölcsfafajtákból és így fennmaradnának, a települések pedig továbbvihetnék őseik hagyományait - fűzte hozzá. - Korábban a gyümölcsfákat megbecsülték. A múlt század fordulóján Göcsejben még gyümölcsfa számlálást tartottak. Sajnos felgyorsult világunkban kíméletlenül gázolunk át a múlt értékein. Régi gyümölcsfajtáink pusztulása, pusztítása jó példa erre. Még megbecsülni sem lehet, hogy hány fajta pusztult ki az elmúlt évtizedekben, de ezen már nem tudunk segíteni. A meglévők megóvása viszont a mi felelősségünk. Próbálok a gyűjtés során mindent megtudni ezekről, mint a felhasználásuk módját, hozzájuk kapcsolódó hagyományokat – magyarázza a szakember, aki gyűjteményében, a Medes - hegyi birtokon eddig több mint fél ezer fajtát különített el, fajtákon belül pedig több változatot.

Magyarországon a jelenlegi törvényi szabályozás sajnos - Európában egyedülálló módon - ezeknek az értékeknek pusztítását segíti, és gátolja megőrzésüket. Hazánkban nincsen lehetőség arra, hogy a termelő a saját gyümölcséből gyümölcslét készítsen eladásra, mert nem felel meg az uniós kritériumoknak, így tönkremegy, míg máshol, például a Szlovéniában ezt megtehetik a gazdák. Őrzik és védik a fáikat, mert hasznosítják, míg mi magyarok ettől a lehetőségtől meg vagyunk fosztva. Holott ezáltal ösztönözni lehetne a falusi embereket a környezetükben lévő öreg fák megtartására. Amíg ez nem változik, pusztulni fognak a fák és a hagyományok is.

A göcseji, az őrségi és a hetési lokálpatrióta közösségeknek felajánlottam, hogy akik településükön, vagy éppen a szőlőhegyen összegyűjtik a régi fajták oltóvesszőit, én készítek ezekről oltványokat és nekik ajándékozom, ha cserébe ők ezekről a régi fajtákról mindent lejegyeznek és vállalják, hogy közterületen elültetik és gondozzák őket. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, hiszen idén tucatnyi közösség hozta el régi fajtáit – beszélt lelkesen az eredményekről és az összefogásról.

Ennek a kitartó fajta-megőrző munkának az eredményeként olyan gyümölcsfafajtákat sikerült megmenteni, mint például az aszalókörte, aminek nevéből is következtethetünk felhasználására. A kemény, íztelen gyümölcsöt eleink nem frissen fogyasztották, hanem megaszalták, ez lett hasznosításának módja. De olyan körtét is talált már a pórszombati erdész, ami mínusz 10 fokon is eláll télen, majd áprilisra megpuhult. A házi berkenye - Göcsej jellegzetes gyümölcse - a 18. században meghatározó volt a népi gyógyászatban, ám mára alig van két tucat fája. Ezeket szintén oltással próbálja a szakember tovább szaporítani.

A gyűjtemény elsősorban a Göcsej, Őrség és Hetés régi fajtáinak megmentésére irányult, ám mára kilépett a tájegység határai mögül. Érkeztek fajták az ország több pontjáról, a Felvidékről és Erdélyből is. Medes-hegyen a Kárpát-medence ősi fajtáinak gyűjteményét szeretnék létrehozni. A vállalkozáshoz szükséges terület biztosításához a helyi önkormányzat is felajánlotta segítségét.

Nemrég a Felvidékről érkeztek oltóvesszők, de kaptam Erdélyből, a Bolyai Farkas sírján álló almafáról is. Az énlakai-gyűjteményt kiegészítve kezdtem elkészíteni Tündérország (Erdély) gyümölcsöskertjét. Cseréljük is más gyűjtőkkel az oltványokat, így van esélyük a fennmaradásra, de sajnos kevesen vagyunk – tette hozzá Kovács Gyula, aki befejezésül arról is beszélt, hogy mekkora meglepetésként érte a megyei elismerés.

Azok az eredmények, sikerek, amikben az elmúlt időben részünk volt, sok jóakaratú ember munkájának eredménye. Segítségüket ezúton is szeretném megköszönni. Természetesen nem tudnám ezt a munkát feleségem és három fiam támogatása nélkül csinálni. A Medesi Kör sikereinek kulcsa az ő áldozatvállalásuk - mondta, majd további terveiről elárulta: az egykori, a török által Medes faluval együtt elpusztított további 67, több száz éve még lakott falvak neveinek felkutatásába fogott bele, melyeknek kopjafával állítanának emléket a medesi temetőben.
Korosa Tita

Kérdéseiket, véleményüket megírhatják a zalaweb@gmail.comAz email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges e-mail címre, amelyekre Kovács Gyula személyesen válaszol.

2013. évi Ovisbál Miklósfán

Buli, buli hátán Miklósfán! És még nincs vége!
Már a répafőző utáni bálon le amortizáltam magam, de egy hét regenerálódás után már nagyon vártam, milyen lesz az idei ovisbál. Mondhatom az idei farsangi batyus bál túltett mindegyiken!
Amióta a lányaim miatt először mentünk el az óvodai alapítványi bálba (pedig az már igen csak régen volt), azóta igyekszem nem kihagyni ezt az eseményt!.
Nem akarom ismételni magam, de annyira megfogott ennek a kollektívának az összetartása, a szilveszteri műsorokat lepipáló humorú amatőr produkciója, mellyel mindig megalapozták a báli hangulatot.
Aztán itt is bekövetkezett egy kisebb hullámvölgy, kikoptak a régi szereplők, az óvodásokkal együtt öregedtek és cserélődtek a szereplésekben mindig aktív szülők.
Aztán hirtelen jött egy kis kis vérfrissítés Liszóból!
Az ottani óvoda a kevés gyermek miatt megszűnt, hát jöttek a liszói ovisok óvónénistől Miklósfára.
A műsor pedig bővült a szintén nagyon aktív és összetartó liszói szereplőkkel és táncosokkal.
A humoros, jelmezes jelenetek szereplői az óvoda dolgozóiból és a szülők közül kerülnek ki.
Az ellesett poénok pedig még a próbák során is csiszolódnak. Idén sem volt ez másként!
Az első jelenetben a Zámbó Krisztián rajongó, kurta-farkú kismalac almás-fahéjas, bifidus efensises forró teával forrázza le, a malacpörire vágyó farkas Bercit. Mindez "nagyapó meséi" szövegkörnyezetébe beágyazva.
A mesét mindenki úgyis jól ismeri, de itt mintha Alföldi rendezést láthattunk volna, mert az ártatlanul rózsaszín kurta-farkú miközben jól túljárt a lomposok eszén, extremitásával még Lady Gagát is lealázva, enyhe szexuális töltetet adott a darabnak!
Ezután következett a szerelmes mondatok hangszerelése harminc év utánira.
 A szereplők közül kiemelném a már többször helyi Oszkárra jelölt Mary Bosst, aki most enyhe miklósfai akcentusával még hitelesebbé tette a tundrabugyis rémuralom alatt nyögő bácsika jellemét!
Az EZO TV szereplői ezúttal is profik módjára várakoztatták a betelefonáló balga belgákat...
A legütősebb gegeket ezúttal is a végére hagyta a közel-keleti rendező (Dech Ko), aki ismét a közönség katarzis vágyaira épített.
Kukás Mary és Fireman Tiby guberáló duettje a kegyetlen életből vett humorával meggyötörte az Unicumtól már amúgy is elcsigázott közönség rekeszizmait, színészi képességeikkel pedig el tudták hitetni, hogy manapság még a szart is banánként lehet kóstoltatni velünk...
A műsor fénypontjaként pedig a liszói parkett ördögei adták elő nem mindennapi produkciójukat, a kalóz fiuk, kontra matróz lányok történetét.
Mismás Attila zenei aláfestése annyira jól sikerült, hogy az úri közönség hajnalra vetődött csak haza.
A befektetett szponzori pénzek megtérüléséről egyenlőre még senki sem nyilatkozott, de minden bizonnyal nem csak érzelmileg volt rentábilis a produkció...
A Red Carpet és Glamour fotókkal kapcsolatosan reklamációnak helye nincs és helyreigazítást, photoshop igényt sem fogadok el! Punktum!
Nagyon jó hangulatú rendezvény volt! Ütősek voltak a műsor poénjai és nagyon vidám, családias báli hangulatot teremtett a zene és a felszabadult közönség!
Elég a fotókon követni a szemkontaktust, máris bárki meggyőződhet arról, hogy mindenki jól érezte magát!
Bár táncoslábú magányos farkasokból még elkelt volna pár, de Ők csak sóvárogjanak a fotók gyönyörű bálkirálynői láttán!
Majd jövőre...
Rövid képriport a vörös szőnyeg széléről:

Aki tud, az tud! Mármint pózolni, aki NŐBŐL van...

Az utolsó rendezői instrukciók!

A "nap lányai"

Welcome drink a belépő

Még egy kis mozdulat elemzés az öltözőben.

Megfogni a malac farkát, szerencsét hoz!

De utána mossunk azért kezet! A paparazzi még a női mosdóban is követi az eseményeket...

Még a Höbe Pityunál is csinosabb a konferanszié!

Pedo-papa mesét mond

Rózsaszín kismalac és farkas Berci

A színpadi kép majdnem verte a +18-at...

Mesékben minden lehetséges! Malac a fán!

Kezdetben vala a szerelmetes vallomás...

40 év múlva már más a pozitúra...

Amikor a tanga kietlen tundrává változik!

EZO TV ezoterikus nőkkel

Mari és Tibi má megen kukáznak...

Te Mari! Milyen színe van a banánnak?

A marcona kalózok sem szívesen hajolnak mélyre...

De nagyon fel tudnak pörögni a matróz lányoktól!

Egy kis szoknya libbentésre rögtön kezesbáránnyá változnak.

Na lássuk! Mit rejteget a dédi bugyija?

Mari a vérprofi kukáslány!

Most talán a guberált gyűrűit mutogatja?

A legjobb szalontáncos nyitja a bált.

És egy zsenge szülinaposunk is volt!

A forró hangulatú tánc közben,

egyre közeledtek a párok,

mígnem lingvisztikai gyakorlássá fajult...

Változatos tombola ajándékok! A lányok kezében.

Egy lelkes nyertes!

Csak nem egy zacskó infúziót nyert?

Nem ez lesz az idei melltartó divat!

Mi lenne más Miklósfán? Savanyú répa!

Bátorság! Unicum!

"Limbó láz"

A lányok végig a vakuk kereszttüzében.

Extra natural leader show!

Király a buli!

Volt a "nád a házam teteje" is?

Itt minden 10. 000 volt!

Régi öregek szerint addig kell forgatni a nőt, míg azt se tudja hol van!

Már csak öt csárdás van vissza...

Csak méltósággal!

Tudd nekem, mit raksz fel a Facebookra!

A nap tanulsága: sokkal könnyebb matrózblúzban lejteni, mint viharkabátban!

A téma mindig előttünk van.

Paparazzik kifelééé!

Valamennyi bulifotó ide kattintva, képgalériámból nézhető.
Turi István brutálsok és szupertitkos képeiből való válogatás a blogolvasók és a báli közönség részére ide kattintva, webalbumom mappájából is elérhető. Eredeti méretű képigénnyel is lehet az alkotóhoz fordulni!

A teljes műsorról video is készült.