2013. július 28., vasárnap

Gólyafészkek körzetemben.

Sajnálom, de idén nagyon elment a kedvem a "gólyafészek" tudósításoktól, pedig tulajdonképpen nem történt más, mint rosszul sikerült az idei költési szezon Miklósfán.
Már egy hónapja itt vannak az asztalon a költési eredmények, fotók, de még a fehér gólya adatbázisba is röstelltem feltölteni amit eddig megfigyeltem...      http://www.golya.mme.hu/index.php?
Két napja viszont egy érdekes dologra figyeltem fel a kerti munka közben.
Házunk felett egy fehér gólya kelepelve, rárepüléssel támadott háromszor is egy rétisast. Ilyent még nem láttam gólyától, csak apróbb madaraktól. Persze mire beszaladtam a gépért már csak a távolodó rétisas látszott, a gólya győztesen visszatért a fészkéhez.


Ez a kis közjáték, meg az eső miatt elmaradt mai fűrészelés adta a töltetet, hogy valamit írjak már a miklósfai gólyákról is.

Legutóbbi gólyás bejegyzésemben leírtam, nem tudom mire vélni az idei csámborgást, de a legnagyobb baj, hogy egyértelműen nem ismerem meg melyik gólya valójában melyik fészek gazdája!
A legkorábbi pár a buszmegállói fészekbe érkezett, majd a fagyos időben hol itt, hol ott tűntek fel.
Ezeket még etetni is próbáltuk, egy időben megfordultak a szomszédos fészkeken is...
Aztán a hidegek múltával egy pár költeni kezdett az ABC mellett, a másik a Nagy Lajos utcában, a buszmegállói fészek pedig üresen maradt.
Fogalmam nincs mi történhetett! A korai pár elpusztult volna és a később érkezők birtokba vették saját fészküket, vagy az első pár váltott volna fészket?
A tavalyi népes szaporulat után nem hogy bővülne a kolónia, de egy pár hiányzik és a költési eredmény sem valami fényes...


Szerencsére ez nem általános a környékben, de összességében, ahol eddig dolgoztam, csökkent a költő fehér gólya párok száma. Felelősséget nem vállalok a fiókák számáért, mert a fotók június 13-án készültek. Habár mindig megkérdezem a közelben lakókat is, a kirepülő fiókaszámot biztosan csak a kirepülés előtt lehet megállapítani.
 Újudvar: 3 fióka
Kacorlak 3 fióka
Pölöskefő 4 fióka (állítólag egyet kidobtak, de így is a legfejlettebb fiókák)
Kilimán: Petőfi u.83. előtt két gólya fészket épített a tartó nélküli villanyoszlopra. Valamiért nem tetszett nekik a Petőfi u. 91. előtti új tartó. Költés itt idén még nincs.
Alsórajk: Petőfi u.27. egy üres tartó.
               Dózsa u.1.üres fészek új tartóval a hídnál.
Felsőrajk: 3 fióka
Gelse: 3 fióka
Gelsesziget: 2 fióka
Morgánypuszta: 4 fióka
              
Újudvari fészek
Pölöskefői fészek
Kilimáni épülő fészek
Alsórajki üres tartó

Alsórajk, üres fészek a Dózsa utcában.
Felsőrajki gólyafészek
Gelsei fiókák
Gelseszigeti fészek


Morgánypusztai gólyák

2013. július 27., szombat

Gólyamentés Miklósfán

Július 25-én szóltak, hogy leesett egy gólyafióka a Nagy Lajos utcai fészekből.
A kirepülés mindig kritikus időszak a fiókáknak, ilyenkor történnek a végzetes, vagy szerencsésebb balesetek.
Volt, hogy a trafón landolt a gólyafi, vagy vezetéknek repült, de olyan is előfordult, hogy a busz ütötte el az alacsonyra ereszkedett fiókát.
Most szerencsére csak annyi történt, hogy a szárnypróbálgatás közben egy széllökés arrébb lökte és a földre huppant. A fészek melletti lakók (Nagy L. u. 3.) szerencsére be tudták fogni és elzárták, amíg megérkezett a segítség.
Mivel dolgoztam, ezért megkértem Darázsi Zsoltot, a MME zalai csoportjának vezetőjét, hogy jöjjenek érte.
A fiókának látszólag semmi baja nem volt és délutánra már a Fenékpusztai Madárvártára került, ahol a sérült gólyáknak külön karámja van. A rehab részen villanypásztorral kerített területen prücskörészhetnek, majd felerősödve szabadon elrepülhetnek.
A telepvezető elmondása szerint így is vannak, akik az őszi vonulásig visszajárogatnak a megszokott ingyen kosztra.
(A késői képek gyenge fény mellett és messziről készültek.)

A lepottyant fióka Fenékpusztára került.

Miklósfa, Nagy Lajos utcai fészek. Két testvére éppen vacsorát kap.

Hosszas szárny rebbegetéssel követelik a kaját.


Vacsora utáni fészek csinosítás.

Az ABC melletti fészekben is vacsoraidő van. A szülők kiszorultak a szomszédba.

Másnap, reggeli várás az ABC mellett.

Már nagyon várják a kirepülést és az új világot!






Gólyafiókás képek ide kattintva nézegethetők.

2013. július 15., hétfő

Dr. Nagy Endre születésének 100. évfordulóján.


Dr. Nagy Endre születésének 100. évfordulóján szervezett ünnepélyes megemlékezést a híres Afrika vadász nevét viselő vadásztársaság a balatonedericsi Afrika Múzeumban.
Az Országos Agarász Egyesület már tavaly óta készült, hogy egykori tagjáról méltóképpen megemlékezzen, ezért is jeleztük részvételi szándékunkat a szervezőknél.
A megemlékezésre július 13-án került sor a családi birtokon, a nagy vadász emlékét legjobban megőrző, hagyatékát ápoló múzeumban, melyet felesége Beretz Katalin vezet.
Az ünnepséget a Dr. Nagy Endre Vadásztársaság elnöke, Takács Ernő nyitotta meg, aki méltatta névadójuk kalandos, eredményekben is gazdag életútját.
Dr. Nagy Endréné Beretz Katalin megköszönte az egybegyűlteknek a megemlékezést, majd Ádám Jenő, a Maderspach Viktor Vadásztársaság elnöke személyes élményeit osztotta meg a közönséggel, többek között, hogy Nagy Endre szerencsés embernek vélte magát, mert Tanzániában otthon, Edericsen pedig itthon érezhette magát. Ez a hazája elűzte, a másik befogadta, de a szíve azért mégis haza húzta...
Dallal, verssel, kürtszóval is köszöntötték Őt a megemlékezők, akik között leánya, Diána is meghatódva gondolt édesapjára.
A koszorúzás után Keresztes János, az OAE elnöke tartott előadást nagy múltú egyesületünkről, melynek Dr. Nagy Endre a rendszerváltozás előtt is tagja volt, majd az 1991-es újraalakuláskor is megerősítette tagságát!
Külön öröm volt számunkra, hogy az ünnepség után Beretz Katalin kérésünkre dedikálta könyveit és mesélte élményeit, milyen volt városi lányként belecsöppenni a lakást uraló magyar agarak közé, akiknek futásában gazdájuk oly szívesen és gyakran gyönyörködött!
Diana Cardoso Nagy is megtisztelt bennünket társaságával és mesélt édesapja magyar agaráról, melyet Afrikába is magával vitt és szép kort megérve emlékeztette gazdáját távoli hazájára...
A közönség számára ezután gyakorlati bemutatók következtek, először vércsapázással, melyet egy tacskó mutatott be, majd ismét az agaraké lett a fő szerep.
Töpfner József nagyharsányi agarász dinasztia sarjaként a magyar agár tulajdonságainak részletes ismertetése és méltatása mellett, nagyon sok szakmai érdekességgel is meglepte a közönséget, miközben műnyulas futtatáson mutathatták be a párban indított ebek képességeiket.
Az egyenetlen kaszálón volt látványos szaltózás, de sem ez, sem a hőség nem szegte az agarak kedvét, hogy a mozgó "vadat" űzőbe ne vegyék!
 A program zárásaként a vércsapázó tacsi is nagy elánnak üldözhette a tépett rókabőrt.
Ismét osztatlan sikert aratott a gyermekek között a "nyúlfutás", melynek minden résztvevője az OAE ajándékai közül választhatott!
Versenyzőinket a vadásztársaság ebéddel vendégelte meg, majd még jó ideig együtt maradt a csapat, új és régi tagokkal  beszélgetve a további programokról.
Aki jelen volt, jó szívvel emlékezett a magyar vadászat talán utolsó legendás alakjáról, Dr. Nagy Endréről!
De hol voltak az országos vadász szervezetek, vérebesek, divatos potentátok és mindazok, akik a rendszerváltozás után oly szívesen hivatkoztak rá?
Talán jövőre? Hiszen jövő évben lesz halálának 20. évfordulója!


 Néhány fotó ízelítőnek az eseményről:


A Dr. Nagy Endre emléknap ünnepélyes megnyitása

Dr. Nagy Endréné Beretz Katalin köszöntője

Ádám Jenő személyes hangú megemlékezése
Leánya, Diana is megtisztelte az ünnepséget

Beretz Katalin könyveit az agarászoknak dedikálja

Egy kis anekdotázás Diana Cardoso Nagy társaságában

Közös agarász fotó régi tagunk, dr. Nagy Endre tiszteletére

A hajszát figyelő agarakat könnyebben fotóztam...

Töpfner József  és Susztek Tibor demonstrálják, a magyar agár igazán gyermekbarát eb.

A műnyufit hajszoló gyerekek választanak az OAE ajándékai közül

Keresztes János elnök egy tacskó tiszteletére műnyulat húz...

A tacsi lobogó fülekkel lelkesen üldözte a rókabőrt!

Nem adom a zsákmányt!

Egy búcsú csoportkép...

Ha nincs mit üldözni, az agarak igen tudnak heverni!



Valamennyi fotó, még azok is, amelyekbe valamelyik kutya beleütötte az orrát (objektív jobb felső sarka), a webalbumból, vagy ide kattintva nézhetők!

2013. július 8., hétfő

A Nyugdíjas Klub idei kirándulása



Közreadom Silló Elemér fotókkal illusztrált élménybeszámolóját a Nyugdíjas Klub idei kirándulásáról:
A Nyugdíjas Klub szervezésében nagyon jól sikerült buszos kirándulás részesei voltunk, mind az ötven ketten, akik részvettünk a programokon.
 A délelőttöt a Gunarasi (gyógy)fürdőben töltöttük el. Nagyon kellemes, családias hangulatú hely (több mint Gelse, vagy Lenti, de azért még nem Zalakaros). A remek időben kellemes élmény volt a fürdőzés, a só-kabin és szauna mindazoknak, akik éltek a lehetőséggel.
 A Cser Vendéglőben kis várakozás után jól esett az ízletes ebéd.
 Délutáni programunk a Bikali Élménybirtokon kezdődött, ahol egy középkori miliőt idéző múzeumfalu (szerintem inkább díszletfalu) jól szervezett látnivalóival ( kézműves műhelyek, lovagi torna ) kötötte le a vendégek figyelmét.
Ezután a nevezetes szoborparkba látogattunk, ahol a Budapestről kipaterolt, majd Dombóvár által befogadott 1848-as hősök emlékműve található.
Végül Fekete István dombóvári magángyűjteményként üzemelő emlékmúzeumának meglátogatása volt kirándulásunk utolsó epizódja, melyet a Cser Vendéglői vacsora zárt le.
Igazán jól sikerült kirándulás volt!!
Köszönet érte a szervezőknek!









 Valamennyi kép ide kattintva nézhető!


2013. július 5., péntek

Kőkeresztek, Alsórajk, Felsőrajk, Pötréte

Legutóbbi körutamon kedvezett az időjárás és az ügyfélforgalom, hogy megörökítsek pár arra érdemes dolgot. Például emlékházat, kőkereszteket, amiket megdöbbenésemre rajtunk kívül még a jegyzőknek is feladatul adtak, vagyis egy felmérés jelenlegi állapotukról.
Általánosságban elmondható, hogy nagyon szép régi kőkeresztek várnak megmentésre, igényes, eredeti állagot megőrző felújításra, a felújítottakra viszont nem jellemző az ízléses festés, vagy a feliratok korhű megőrzése...
Nekem persze már kész anyagom volt erről és várom mikor kell a gólyafiókákat hivatalosan is lajstromba venni...
Nem is lenne olyan nagy butaság, hogy én hobbiból kitalálok valamit, aztán hamarosan ukázba adják a megvalósítását is!
Kakukkfiókaként egy külterületi kőkereszttel kezdem, amelyet eddig eltakartak előlem a lombok, vagy csak túl gyorsan hajtottam el mellette?
Szóval, Pölöskefő és Gelse között a fák alatt bújik meg az út északi oldalán.

Kőkereszt Pölöskefő és Gelse között.






Nem messze tőle készült ez a két kései pipacsos, búzavirágos fotó is:


Pipacsos, búzavirágos mezei csokor az útszélen.




Utam következő állomása Alsórajk. A falu kőkeresztjeit gyűjtöttem csokorba először:

Ez a kereszt Alsórajk elején áll, az út keleti oldalán.
Kőkereszt Alsórajk központjában, (Kossuth u.2.) a hídnál.
Régi kőkereszt és ház a Dózsa utca elején.
Hősi halott és Mária tiszteletére a Kossuth u. 14. előtt.
Alsórajk után a nyugati oldalon.

Kossuth u.37. a cseresznyefa árnyékában.

Felsőrajkra érve hat kőkeresztet sikerült megörökítenem és egy szép emlékművet a temetőben:

Felsőrajk, Szabadság u. 62.

Kossuth u. 64/a




Kossuth u. 50.




Temetői kőkereszt




Háborús emlékmű a temetőben.




Pieta Felsőrajkról Pacsa felé, az út keleti oldalán.





Felsőrajk, Petőfi u. 54.


 Pötréte leginkább a tőzegbányáiról és horgásztavairól híres!
Azért itt is találtam öt kőkeresztet...

Pötréte, Vasút u. 21.

Kossuth u. 127.

Kossuth u. 122.

Kossuth u. 40.

Kossuth u. 5.



És következzen néhány fotó a horgásztavakról is. Érkezésemkor gyurgyalagok, réti héják és a nádi világ madarai riadtak fel. Igazán remek hely ez a feszült idegek megnyugtatására...

Pötrétei vízi világ.

Járható úton, stégen keresztül,

elénk tárul a régi lápi világ nyugalma...

Valamennyi fotó e témáról ide kattintva, vagy a képgalériából nézegethető.