Szentmártoni Prósza, Bor és Tambura Fesztivál 2013. 08. 24.

Szombaton, vagyis augustus 24-én nyolcadszorra rendezték meg Tótszentmártonban a prósza, bor és tambura ünnepévé vált hagyományos falunapot, melyre Kertbarát Körünk tagjai is meghívást kaptak.
Kert és borbarát köreink között kialakult baráti kapcsolat egymás programjainak, borversenyeinek látogatásával kezdődött és már évek óta tart.
Az idei ünnep a gasztronómiai, borászati és zenei hagyományok ápolásán kívül az erős horvát nemzetiségi és Horvátországi kulturális kapcsolatok bővítéséről is szólt.
Minden évben sokan jönnek a szomszédból együtteseik kísérőiként és mulatós jókedvükkel emelik a rendezvény hangulatát...
A fesztiválon a helyi asszonyok által készített többféle ízesítésű prósza mellett a szentmártoni és környékbeli termelői borok is bemutatkozhattak, mindezt gazdag kulturális program kísérte!
Az ünnepélyes megnyitót, melynek fényét a borrendek felvonulása színesített, az alábbi zenei és táncprogramok követték:

1. Zasadbreg együttese
2. KUD SUMARTON felnőtt tánccsoport
3. Dilkosi Ljubljana csoport
4. XV. kerület énekesei
5. Kajkavska Ruza együttes
6. Donja Dubrava csoportja
7. Folklor Donja Dubrava
8. Puntari együttes
9. KUD SUMARTON felnőtt tánccsoport
10. KUD SUMARTON ifjúsági tánccsoport
11. Kanizsa csoport
12. SLD

Az estet bál zárta le, a jó hangulatot a jó borok és a lelkes fellépők alapozták meg.
Egy kis képi ízelítő azoknak, akik eddig kimaradtak:

A Zalai "DA BIBERE" Borlovagrend képviselői.

A Szentmártoni Prósza, Bor és Tamburafesztivál ünnepélyes megnyitása.

Tótszentmártoni asszonyok prósza specialitásai.

Frissen sül a krumpliprósza! ( tócsni, cicege, lapcsánka, berhe, rösti, stb.)

Na, ez nem a helyi borok varázslatos hatása! Csak egy speciális lazító gyakorlat fellépés előtt...

A XV. kerület jó hangú művészei mai dalokat adtak elő.

A közönség lelkesen tapsolt a szereplőknek.

A főszerep ma a tamburáé,

a táncoslábú lányoké,

és a horvát hagyományőrző együtteseké volt.

Valamennyi fotó webalbumomban ide kattintva megtekinthető.

Mai program ajánló!

Ha esőkabátban is, de ott leszünk!

Festetics Vágta 2013. Gyenesdiás

Persze, hogy a facebookon értesültem erről a programról is, nyomban meg is osztottam, mert úgy tűnt, jó programnak ígérkezik hétvégére.
Olyan nagyon nem készültem rá, mert senki nem lelkesített, de azért vasárnap délutánra, némi keszthelyi vásárlással összekötve sikerült bekapcsolódni az eseményekbe.
Az első meglepetést a 33 fokos melegen kívül az jelentette, hogy nem volt belépő, parkolódíj, össznépi lenyúlás...
A gyerek-kisló póni futam eredményhirdetésére érkeztünk, de ami utána jött az nagyon tetszett!
A kiszáradást és napszúrást is kockáztatva elég jól kitartottunk, a bemutatók lekötötték az egész családot.
Fotós hajlamaimat kiélve, rögtön a bemelegítő lovasokra vetettem magam, majd végigfotóztam a délutánt.
Elsőnek Meggyes Diána díjlovas programját láthattuk.
Megjelenésében, mozgásában ló és lovasa egyaránt elegáns, kellemes zenére komponált bemutatót tartott.
Ezután Kovács Gabriella western lovaglást és lóidomítást mutatott be fiatal quater horse lovával.
Erről a nem túl mutatós, de rendkívül sokoldalú és népszerű fajtáról ide kattintva többet is megtudhatsz.
A nehéz idomítási gyakorlatokat is felvonultató mozzanatok révén a western lovaglás fortélyait ismerhette meg a közönség.
Következett Hamza Viktória szabadon idomítási gyakorlata, amelyet az ifjú hölgy mindenféle kötőszár nélkül mutatott be három "kislóval". Úgymint shetlandi póni, wels póni és haflingi.
E fajtákról, többet ide, ide és ide kattintva tudhatsz meg.
Azt hiszem ez a szabadon idomítás teljesen lenyűgözte a közönséget és megállja a helyét bármely lovasprodukcióban a világon!
Nehéz lenne felsorolni itt valamennyi elemet, de a helyben maradó két ló és az éppen szereplő harmadik, vagy a welsen bukfenc, vagy a free stile "puszta kettes" mind nehéz és komoly munkát feltételező gyakorlatok voltak. Lovak és idomítójuk teljes összhangot mutattak végig a döglesztő melegben, de a sheti azért egy kis hempergőzést megengedett magának...
Helybeli fiatalok díjugrató bemutatóján az egyre emelkedő akadályok sem jelentettek kihívást a leányoknak.
Meg kell jegyezzem, nagyon csinosak voltak a "pálya munkások", de azért az feltűnő, hogy szinte csak ifjú hölgyek lovagoltak és a berendezést is nekik kellett csinálni!
A hasonló korú fiúk meg talán tableten Forma 1-eznek?
A solymászbemutatót a Arany Sólyom Fészke solymász csapat tartotta Lóki György vezetésével.
A madár repítést sajnos nem túl magasröptű kísérő szöveggel körítették...
Ezután már csak a lovas karusszel és a vágta huszár futamának a megnézése fért bele időnkbe, de így is jól szórakoztunk.
Nehéz eldönteni, hogy a 430 képből mit tegyek fel ízelítőül:

Sokféle, sokfajta lovat láthattunk.

Fiatalok eredmény hirdetése.

Egy kis pózolás a fotós kedvéért.

Meggyes Diána

Kovács Gabriella száron bevezeti quater horsát.

A nyeregbe pattanás hagyományos,

de a bemutató westernes, látványos.

Levonulás szár nélkül.

Hamza Viktória produkciója

Póni ugratás

Lovaggá avatás

Látványos pusztakettes!

Hamza Viktória szabadon idomítása

Solymász bemutató

Pusztai sas repítése

Semmi gondom a pályamunkásokkal,

de nem volt egy csikóslegény sem, aki segített volna?

Díjugratás

És a hibátlan díjugrató lányok.

Hegyezd a füled, mi jövünk!

Lovas karusszel

Nemhogy félne a pálcától, inkább ízlik neki...

Huszáros vágta

Boldog futamgyőztes hölgy.

Mit nekünk forróság...

Nem tudtam kihagyni ezt az angol agarat,

meg persze ezt a rajgazt sem.

A képekből készült válogatást webalbumomban, ide kattintva lehet megnézni. Szereplőknek teljes méretben is elküldhetem...

Gólyák kirepülése

Elmentek a gólyák Miklósfáról is!
Július 25-i bejegyzésemben már szerepel az a Nagy Lajos utcai gólyafióka, amelyik egy szerencsétlen szárnypróbálgatás közben lepottyant a fészekből és Fenékpusztára került.
A maradék négy gólyafi ezután is szorgalmasan erősítgette a szárnyait, majd végül július 30-án sikerült megörökítenem is az első elrugaszkodásokat.
Szerencsére ebből nem lett baleset, csak néha egy kis kavarodás, mert egymás fészkeibe is átszálltak.
Az első kirepülések után még a fiókák gyakran tartózkodtak a fészkükben augusztus 5-ig, amíg végre megpróbálkoztak az önálló táplálék kereséssel is.
Az utolsó gólya, az ABC melletti fészekből augusztus 12-én repült el.
De még ma is, 08.19-én is láttam 3 vidéki gólyát a szénabálázó után prücskörészni egy Zsigárdmajori réten.

Képek az első kirepülésről:

ABC meletti fészekben megy a szárnypróbálás.

Egyszer csak átrepül egy ifjonc a szomszédból.

Semmi civódás, veszekedés.

A mama a Bem u. 2-ből figyel.

Aztán az első bátor simán visszaszáll a Nagy Lajos u. 3-be

a.

Ezután mindegyik kedvet kap...

Búcsú a búcsúktól...

Miklósfán is hagyományosan Nagyboldogasszony napjához kötődően augusztus 18-án volt a búcsú napja.
Amikor ide építkeztünk, 1986-ban még komoly búcsúi készülődés volt, mindenféle sátrakkal, ringisekkel.
Ilyenkor szokás volt meghívni a rokonságot, barátokat és persze a gyerekek kedvéért ellátogatni a sokadalomba, búcsú-fiát venni ajándékba.
Régen a búcsúi bál kiemelt szórakozási lehetőség volt. Kitűnő alkalom a fiataloknak az ismerkedésre.
Ilyenkor próbáltak a vidéki ifjoncok ( ha mertek ) más faluból kislányt elszeretni, de a kötekedőknek is jó alkalom volt egy lekérés a báli balhéhoz...
Gyerekkorom kiskanizsai búcsúira nagyon jól emlékszem!
Mivel iskolába már Kanizsán jártam, legkisebbként engem hordott anyám rokonlátogatóba, melyek közül a búcsú volt a legemlékezetesebb.
 Kiskanizsán megtelt a Sáska pálya, sátrasokkal, lacipecsenyésekkel, kis ringis, ördöghinta, céllövölde, "minden volt itt, mint a búcsúban!"
Délelőtt, vagy már előző nap felkészültek a vendégekre, levágták a magkokast, süteményt sütöttek és ebédre már gőzölgött a húsleves. Délutánra ünneplőbe öltöztek a népek és kivonult a família szórakozni.
Én legjobban a vattacukorra, törökmézre, méhsörre emlékszem, amit jéggel adtak, talán nem is volt akkor más üdítő!?
Na és a búcsúfiára, amit illett a gyereknek megvenni, ha nagyon vágyott rá...
Én csak az 1 Ft-os műanyag katonákra áhítoztam, amivel igen hamar és jutányosan ki lehetett elégíteni vágyaimat. Ma is féltve őrzöm az 50 évvel ezelőtt megszerzett kincseimet!
A hinták és mézeskalácsok inkább a süldő lányokat és fiúkat vonzották, ezek is jó terepet nyújtottak az évődéshez.
A katonaviselt férfiak pedig szívesen csillogtatták tudományukat a céllövöldékben, ahol a menők sokpálcikás ajándékokat lőttek kedvesüknek.
Jó terep volt ez a rokoni kapcsolatok ápolásához, az ebéd utáni fröccsözés, sütievés melletti beszélgetésekhez.
A Miklósfai búcsúkról is vannak szép emlékeim, igaz már nagyobbacska koromból...
Itt még fényképeztem édesanyámat, pici lányommal az ördöghintán, hívtam búcsúra rokonokat, régi barátokat. Még a közelmúlt években is voltak rendezvények, jó programok, sőt még bálban is táncoltam!
Az évek múltával kopott a hagyomány, lazultak a rokoni kapcsolatok, fakultak az élmények.
Falun egyre inkább átvette a fő közösségi program szerepét a falunap, ami különböző egyeztetések, lehetőségek miatt a legritkábban esett egybe a hagyományos búcsú napjával.
Nem csak Miklósfán, máshol is tapasztalom, vége a búcsúi sokadalomnak, vége a rokonlátogatásoknak, nincs pénz, idő és türelem már ilyesmikre.
A sátrasok is fogyatkoznak és fogadkoznak, ez volt az utolsó!
Idén Miklósfán egy sátor jelezte szimbolikusan a búcsú napját, se program, se Mindenkiháza, se pénz, se posztó!
Ezt az árva sátrat én is elmenőben örökítettem meg, mert inkább megnéztük a Festetics Vágtát, így aztán nem tudom, csak remélem, legalább a Lúdas Matyi bálja nem fulladt kudarcba...

Egysátras Miklósfai búcsú