2013. november 30., szombat

Megjelent Prikryl József: A dödölle című könyve

Az idei, 10. alkalommal megrendezett Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztiválon mutatta be a szerző frissen megjelent könyvét, melyből mindent megtudhatunk e népszerű népi étel elkészítéséről. A sok dödöllés ételkülönlegességet kiváló fotók teszik még kívánatosabbá!
Mit lehet írni egy ilyen egyszerű ételről? Aki elolvassa, bizony nagyon sok érdekességgel gazdagodhat még!
Prikry József egyébként nem csak a Dödölle Fesztivál fő szervezője, hanem a Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesület vezetőjeként a Miklósfai Répafőző Versenyek gasztronómiai társ szervezője.
Ők gondoskodnak minden versenyen a szakszerű zsűrizésről és a versenyző ételek minősítéséről.
A közelmúltban kiváló és díjnyertes répás dödöllével is neveztek Miklósfán, a répás dödölle receptje ebben a könyvben is megtalálható.
Ajánlom minden dödölle rajongónak e könyvet, mely az ünnepek közeledtével ajándéknak is jó ötlet.
A dödölle könyvről, megrendeléséről ide kattintva többet is megtudhatsz.
Az egyesület életéről pedig itt tájékozódhatsz.


2013. november 29., péntek

Évzáró fűnyírás a Szentgyörgyvári-hegyen 2013.10.18.

A Miklósfai Kertbarát Kör aktivistái a 2006-ban elkezdett hegykapu parkosítás óta gondját is viselik az általuk kialakított területnek.
Ez annyit tesz, hogy évjárattól függően többször, vagy kevesebbszer, lefűnyírózzák a területet, melyet gereblyézés, szemét összegyűjtés követ.
Ide tartozik még a fák felmetszése, padok, asztalok, régi szőlőprések, szobrok konzerválása, újrafestése is.
Általában 6-10 személy szokott részt venni ezeken a társadalmi munkákon, mindenki maga hozza a gépét benzinnel együtt, na meg a kóstolónak szánt borocskával...
Évente egyszer, egy közös munka utáni vacsorával köszöni meg közösségünk ezeknek az aktivistáknak az évközi fáradozást, energiát és pénzt, amit a közösségi munka érdekében oly sokan és sokszor feláldoznak!
Így történ ez idén is, az október 18-án megtartott évadzáró fűnyíráson.
A munka könnyen és gyorsan ment a Szentgyörgyvári-hegy II. hegykapujánál, majd mindannyian a vendéglátó Torma pincéhez vonultunk, ahol Gárdonyi pénzügyminiszter és szakács mester már forrósította a tányérozókban az olajat.
A menü frissensült tarja volt sült burgonyával, majd estére a gesztenyesütés után felköszöntöttük Kalamász Gábort és végig kóstolgattuk, mire lehet számítani a borversenyen a helyi újborokkal.
Néhány fotó kedvcsinálónak:

Bozótvágóktól hangos a Torma birtok!
Azért hűtőfolyadékra is szükség van...
A miklósfai Szentgyörgyvári-hegy II. hegykapujának bejárata a tavaly állított feszülettel.
A Szent György pihenő a hegykapuval.
Gárdonyi Józsi szinkron forgatása a tányérozókon.
"Kicsi gesztenye, barna a szeme?" Ez inkább óriás szemű!
Sült gesztenye illat terjeng a hegyen...
Gyermekkori nosztalgia: gesztenyét sütni a ropogó tűzön!
Németh Józsi felköszönti Kalamász Gábort.
Illatolás után kóstolgatás, az ivászat más kategória!
Ahogy idősödik az ember, könnyebben hatódik meg...
A szakács sötétben sem pihenhet!
Finom volt a koszt és jófélék a borok is!
Azért van közöttünk egy-két színes egyéniség!



Valamennyi kép a fotóalbumban, ide kattintva nézhető.

2013. november 28., csütörtök

Paulik Zoli 60. szülinapja. 2013.11.23.

A Miklósfai Kertbarát Kör egyik oszlopos tagja, Paulik Zoli barátunk nemrégen töltötte be hatvanadik életévét. Ez a kerek évforduló, bár túl nagy örömmel nem tölti el a férfinépet sem, azért alkalom arra, hogy egy kicsit összejöjjenek a barátok ünnepelni.
Mivel meghívottként én is részese lehettem az eseménynek, az itt készült fotók megosztása ürügyén talán nem baj, ha beszámolok róla?
A szűk családon kívül leginkább a helybeli és kertbarátok kaptak meghívót a Mindenki Háza kistermében tartott összejövetelre.
Az ünnepelt mivel mással, mint jobbnál jobb párlatokkal fogadta az érkezőket, majd az ünnepeltre való koccintás után Sajni József egy találó, rímbe szedett, életutat összefoglaló köszöntővel lepett meg bennünket.
Ezután Zoli leányai köszöntötték fel nagyon meghatóan édesapjukat, majd Major Lajos zenés köszöntői következtek.
Zolit nem véletlenül említettem oszlopos tagként, mert talán nem is volt olyan társadalmi munka, összejövetel, amelyből ne vette volna ki a részét! Minden rendezvény előkészítésén, vezetőségi üléseken, munkán aktívan részt vesz és állandó tagja a Répafőző versenyekre nevező kertbarát körös csapatnak.
Emellett a borkészítéshez is ért, ezt megtapasztalhattuk az est folyamán.
A kertbarát szakácsok által készített pörköltes vacsora után a barátok "leleplezték" az ajándékukat is, amire egy boros gazdának mindig szüksége van, vagyis mindig legyen elég edény!
Major Lajos harmonika kísérete mellett hajnalig mondták a kifogyhatatlan nótákat a legkitartóbbak.
Köszönjük a vendéglátást és még egyszer: Isten éltessen!

Sajni József életút bemutatása.
A leányok köszöntője.
Németh József leleplezésre készül...
Gyorsan-gyorsan, mert leég a gyertya!
"A koromon kívül mindennel meg vagyok elégedve..."
Édes élet lesz itt hamarosan!
Major Lajos zenés köszöntése.
Koleszterinmentes csülökpörkölt...
Na, így néz ki egy igazi 60-as...



Valamennyi fotó ide kattintva is megnézhető.

2013. november 27., szerda

Márton napi főzőcske.

A Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület klubjai közül az utóbbi években nagyon ambiciózusan fejlődik a MI-Nők Klub!
Nagyon jó csapatépítő és szórakoztató programokat találnak ki a miklósfai hölgyeknek és mindenhol ott vannak, ahol főzéssel, finomságokkal segíteni lehet a miklósfai  események színvonalasabbá tételében.
Már szinte hagyományosnak számít a Márton napi főzőcske rendezvényük, ahol ismét Rákhely Árpád szakoktató útmutatásai szerint történt az ünnepi terítés és az ünnepi fogások elkészítése is.
A menü sült libacomb volt burgonya pürével, párolt káposztával. Desszertként házi szilva lekváros kukorica málé került az asztalra.
A meghívott fiuk csak a pezsgők és újborok kínálásáról gondoskodtak...
Rákhely Árpád szigorúan felügyel a teríték, az étel elkészítés és kiporciózás helyes szakmai fogásainak betartására és a miklósfai lányok nagyon sok hasznos fortélyt sajátítanak el tőle!
Iványi Margit, a klub elnöke és motorja ezzel az esttel zárta a nőklub ez évi rendezvényeit, megköszönte a tagoknak és Rákhely Árpádnak az eddigi közreműködést.
Kiss tanárnéni beszélt a Márton napi szokásokról, majd pezsgős koccintással kezdetét vette a vacsora és a beszélgetés.
Remélem még sok hasonló programban lehet részem, hátha még egyszer főzni is megtanulok?


Ilyen mesteri terítést csak tanulni lehet...
A gőzön át feltűnnek a lelkes háziasszonyok.
Rákhely Árpád szerint tökéletesen átsült a libacomb! És igaz!
Iványi Margit megköszöni az éves munkát.
A teríték gyönyörű, a libacomb remek!
Az idei borok is könnyen csúsznak...
Őszi hangulat a terítéken.
A szilvalekváros kukorica málé igazi ínyencség.
Mindenki elnyeri jutalmát...




Valamennyi kép ide kattintva megnézhető.

2013. november 26., kedd

Magyarnóta est a Mindenki Házában, 2013. november 9-én.

Egy kissé elmaradtam a hírek, történések naprakész megosztásával, de mindig nem érhet rá az ember, na meg az éjszakába nyúló képfeltöltéshez sincs sokszor türelem...
De a szép emlékeket sohasem késő felidézni és munícióm lesz még akkor is, ha a fél méteres hótól három hétig ki sem lehet mozdulni a házból!
A Dr. Kotnyek István Miklósfai kertbarát Kör minden év novemberében tartja hagyományos nótaestjét, melynek a kellemes kikapcsolódáson kívül az is a célja, hogy a bevételből és a tagdíjakból finanszírozni lehessen majd a jövő évi szakmai programokat, hiszen mindent önerőből hozunk létre.
 A Mindenki Háza nagyterme az alkalomhoz illő terítékkel várta a vendégeket.
A házias vacsora után Farkiss Béla és népi zenekara szórakoztatta a közönséget, majd Kalmár Magda és Bokor János előadói estje következett.
Jó hangulatban nem volt hiány, hiszen sok dalnál nem csak a cigány zenekar, hanem a közönség is "kísérte" a művészeket!
Ismét színvonalas estnek lehettünk részesei, mely után a fellépők ismét úgy nyilatkoztak, a miklósfai nótaestek hangulata már pesti körökben is ismert, ide mindig szívesen jönnek fellépni!
A cigányzenekar átvonult a kisterembe, ahol hajnalig kísérték a nótázni vágyókat, miközben a nagyteremben Húros Tibi csapott a húrok közé, hogy táncra penderítse a nosztalgia zenére éhes bálozókat.
A rock and rollt csak a tombola húzás akasztotta meg rövid időre és ahogy ilyenkor lenni szokott, fogyott a kalória és az Unicum hajnalig...
A telt házas bál méltó zárása is volt egyben a Kertbarát Kör idei rendezvényeinek, melyek a szórakozást és a szakmai fejlődést egyaránt szolgálták tagjainknak és az érdeklődő vidékieknek egyaránt.
Most egy kis fenyőzés következik, majd hamarosan a Karácsonyi ünnepek és januártól új év, új ötletek, Répafesztivál, báli szezon...gyanítom lesz még miről beszámolnom!

Csak néhány fotó a Nótaestről, mert előtte a 40. érettségi találkozóm lemerítette az akksit:

Kalmár Magdát Farkiss Béla cigányzenekara kíséri
Minden hely elkelt a Mindenki Házában.
Bokor János bársonyos hangja sokakat elvarázsol.
Kalmár Magdával együtt dalolt a közönség.

Jó kedvvel, jó kedvet csináltak a vendég művészek!

Előadás után a bálozók vették birtokba a placcot.

Húros Tibi mindig kedvet csinál a tánchoz!
A végén csak homályos mozaikokból kellett összeraknom a sztorit...





A készült fotók a képgalériában is, ide kattintva megnézhetők.



2013. november 8., péntek

Életem első újságcikke.

Rég volt, szép volt, amikor a Gödöllői Agrártudományi Egyetem előadóiban koptattam a padot 1974 és 1979 között.
Zentay Béla barátom és csoporttársam kezdte szervezni a Gödöllői Vadászíjász Klubot, ami akkor még nagyon újdonságnak számított.
Nem is emlékszem pontosan, hogyan kezdődött, vagyis én hogyan cseppentem bele, de Fábián Gyula professzor, az Állattani Tanszék vezetője lett a legfőbb patrónusunk és segítőnk.
Fábián Gyula még fiatal korában, amikor a MTA Tihanyi Biológiai Intézetében dolgozott, került kapcsolatba az íjászattal. Ekkor még csak a sport íjászat volt hivatalosan elismerve, de Őt a vadász íjászat, az íjkészítés és a régi korok íjainak rekonstrukciói érdekelték igazán.
A mi évfolyamunkon szerveződő kicsi, de lelkes csapathoz csatlakoztak mások is, akiket a vadász és lovas íjászat, számszeríjazás, íjkészítés érdekelt.
Professzorunk és a visegrádi vadőr barátja, Luther András igyekeztek átadni az általuk megszerzett ismereteket és mindketten igazi jólelkű úriemberek voltak!
Stencilezett magyar fordítását olvastuk Saxton Pope könyvének Ishiről és az amerikai íjászat hőskoráról.
Akkor még íjat és nyílvesszőt sem lehetett idehaza vásárolni, ezért eleinte kölcsönkaptuk a prof Bear Kodiak, a rekonstruált hikszosz és ősmagyar íj replikáit és a maga faragta Osage orange íját, saját készítésű nyílvesszőivel. Csak később tudatosult bennünk, micsoda bizalom és megtiszteltetés volt ez irányunkban!
Egyetemi éveink alatt kutattuk, hol lelhetők fel osage orange és tiszafák, melyek akkor a legjobb íj alapanyagok voltak. A nyílvesszők készítéséhez leutaztunk a kecskeméti baromfi vágóhídhoz pulykatollat gyűjteni. Később már vásároltunk Ausztriában Alois Zoff, majd Hoyt Hunter íjakat, sőt részt vettünk egy nemzetközi íjászversenyen is Bad Goisernben.
De ez már egy másik történet...
Nem nagyon volt szakirodalma sem az íjászatnak, csak a történelmi utalások,  csaták, háborúk leírásakor emlékeztek meg esetleg az íj, mint fegyver szerepéről.
Pethes Józsi barátom és szobatársam biztatására kezdtem el az irodalmazást, hogy az íjászat történetéről írjak egy cikket, amit majd beprotezsál az egyetemi lapba, ahová Ő már rendszeresen írt.
A Mezőgazdasági Mérnök gyakornokaként kezdte újságírói pályafutását, amire már akkor is céltudatosan készült. Rajta kívül olyan nagyságok kezdték itt az újságírói szakmát, mint Zala Simon Tibor, alias Rozsdás, Schlett Pisti, Hollós Laci, Bencsik Gábor.
Tehát ekkor, 1977-ben íródott első írásom, melyet a garázs újság selejtezése során találtam meg és visszaolvasva teljesen vállalhatónak tűnik ma is.

Mezőgazdasági Mérnök, a GATE hivatalos lapja.

Első cikkem az íjászatról.

2013. november 7., csütörtök

II. Nemzetközi Vadászkynológiai Konferencia Gödöllő 2013.11.04.

Az előző évi sikeres rendezvény után idén másodjára szervezte meg A VADÁSZKUTYA magazin szerkesztősége a Vadászkynológiai Konferenciát a gödöllői Szent István Egyetemen.
A Rektori díszteremben megtartott konferencia kísérő programjai különböző vadászkutyás gyakorlati bemutatók voltak, melyek között a maguknak egyre hangosabban helyet követelő agarászok is részt vettek.
Az Olajos-réti Magyar Agár Kennel szervezésében Babaton láthattak coursinget az érdeklődők.
Az ünnepélyes megnyitóra vadászkürtök adták meg a jelet, majd Babiczky Attila és Ujhelyi Tamás mondtak köszöntőt és mutatták be a vendéglátókat és támogatókat.
A házigazda intézmény nevében dr. Csányi Sándor köszöntötte a megjelenteket, akik között szép számmal voltak fiatal hallgatók is.
Kálinger Zsolt atya, aki maga is vadászember, a Hubertusz napra való emlékezés után megszentelte a MOVKE bevonuló zászlaját, melyre a támogatók képviselői egyenként szalagot kötöttek.
A szakmai előadások koordinátora, az Országos Magyar Vadászkamara kynológusa, dr. Sándor Gyula ismertette a tematikát, mely szerint a 25 perces előadások után lehetőséget kapott a közönség a kérdezésre.
Az egészségügyi blokkban a vadászkutyákat is érintő olyan súlyos betegségekről esett szó, mint a gennyes méhgyulladás, szívférgesség, veszettség és az Aujeszky betegség.
A szervezőknek sikerült olyan gyakorló állatorvos előadókat találni, akik e nem túl könnyed témákkal is lendületesen, gyakorlati oldalról megközelítve végig ébren tartották a közönség érdeklődését, melyet a sok kérdés igazolt.
Velem együtt sokaknak tetszett dr. Horvainé dr. Szabó Mária genetikai témájú előadása, melyben a küllemre, vagy tulajdonságra tenyésztés problematikáját és a kutyatenyésztési divatcélok kockázatait elemezte száraz számokkal, mégis érdekesen, tanulságosan.
Ez után került sor az Országos Agarász Egyesület elnökének, Keresztes Jánosnak az előadására: nemzeti kincsünk a magyar agár címmel.
E téma napirendre tűzésével a szervezők egyúttal támogatásukról is biztosították mindazokat, akik ősi vadász agarunkat végre az őt megillető helyen szeretnék látni vadászati kultúránkban, vagyis a hagyományos vadászati módok között.
Mert eb a vadász kutya nélkül és valaha íj, sólyom és agár hozták a terítéket!
Ebben a szenvedélytől sem mentes előadásban belefért az agarászat története a kezdetektől a végig, vagyis az agárral történő vadászat tiltásáig. A magyar agár hazai rögön való kialakulásától a fajta üldöztetéséig, majd újkori feltámasztásáig. Végezetül Keresztes János utalt Szent Euszták vértanúságára is, aki védőszentként a vadászok, vadászkutyák és a reménytelenek védőszentje is lett. Kérte a jelenlevőket, támogassák céljaik elérésében az agarászokat és ne hagyják őket elveszni e reménytelen helyzetben, melybe kutyáikkal sodorta őket a történelem és a törvényalkotás!
Az ebéd utáni téma blokkokban az utánkeresés, a viselkedéstan és a vadászkutyák kiképzése szerepelt, melyben közreműködtek az Utánkeresők Baráti Köre, az ELTE és a Vadvilág Megőrzési Intézet munkatársai.
Bár nagyon fiatalok voltak az előadók, de itt is sikerült megtalálni azokat, akik gyakorlatiasan, érdekesen adták tovább a vadászkutyákkal eddig szerzett tapasztalataikat.
Azért némi hiányérzetről is kell szólni! Bár nem a szervezőkön múlott, de nagy kár, hogy sem a MEOE, sem  egyéb kutyás szervezetek és jogszabály alkotók nem képviseltették magukat, pedig ilyenkor van a leginkább lehetőség megismerni, hogy mik a gyakorlati gondok, mire kíváncsi és mit vár el a "vadászkutyás társadalom"!
Képek a Vadászkynológiai Konferenciáról:

Babiczky Attila megnyitó beszéde
Ujhelyi Tamás felkéri dr. Csányi Sándort a szalagkötésre
Dr. Kun Edit a Nimród nevében támogatója a rendezvénynek
Dr. Horvainé dr. Szabó Mária genetikai előadása
Keresztes János az OAE elnöke beszél nemzeti kincsünkről, a magyar agárról.
Vadászkynológiai Konferencia a SZIE Rektori dísztermében.
Dr. Dákai Zsuzsa, az utánkereső szemével a vérebmunkáról.



Valamennyi fotó ide kattintva megnézhető.