2014. január 29., szerda

14. Miklósfai Répafőző Fesztivál 2014.01.18.

14. alkalommal rendezte meg a Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület a Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesület segítségével Miklósfa legeredetibb rendezvényét, a Répafőző Fesztivált, amit korábban Répafőző Versenynek hívtunk.
Mint a rendezvény egyik törzsvendége, mindig aggodalommal szoktam figyelni a szervezés és a műsor lebonyolítását, rossz szokásomként ki nem hagyva az építő kritikát, de a dicséretet sem...
Idén is elhűlve figyeltem az utolsó pillanatokban történő plakát gyártást, reklámozást, tombolagyűjtést, de nyilván mindennek oka van...
Évek óta visszatérő probléma a finanszírozás, illetve ennek biztonsága, valamint egy főállású és normálisan megfizetett kultúrszervező hiánya, mert a jó programoknak ezek képezik az alapját!
Nálunk pedig a pénzhiányt és az ad hoc ötleteket a szabadidejükből áldozó elnök és részmunkaidős kultúros, na meg a szerencsére állandósult segítő csapat lelkesedése ellensúlyozza.
Már pénteken nagy volt a nyüzsgés a Mindenki Házában, hiszen ekkor rendezték be a termeket az önkéntes segítők és a szombati ételek, rétesek előkészítése is gőzerővel folyt a konyhában.
Szombat délre elkészült a közös miklósfai répaleves, amit a betérő kíváncsiskodók melegében meg is kóstolhattak.
Szervezetten történt a nevezett ételek átvétele és zsűrizésre tálalása, miközben Turi István igényes fotókat készített valamennyi finomságról! Régi óhajom teljesült ezzel, mert így utólag az is rácsodálkozhat az elkészült répás remekekre, aki csak az interneten keresztül tud tájékozódni a történésekről.
Senki sem késett le a nevezéssel, így összesen 25 versenyző, akik közül 11 helybéli (miklósfai) volt, 32 répás étellel nevezett a megmérettetésre. Többen többféle étellel is készültek, de volt aki háromféle süti csodáját egyszerűen desszertként nevezte el, ezért a hagyományos répás étel kategóriában 14, a répás különlegesség kategóriában pedig 18 étel került a zsűri asztalára.
Délután Cseresnyés Péter polgármester nyitotta meg a rendezvényt, majd Dömötörfy Sándor egyesületi elnök és a "DA BIBERE" Zalai Borlovagrend nagymestere , dr. Brazsil József is köszöntötték a vendégeket.
Felléptek műsorukkal a Miklósfai Szirének, akik pajzán répás dalaikkal oldották a hangulatot. Ezután Tóth Éva és Leblanc Győző operett énekesek nagy lelkesedéssel adtak elő örökifjú dalokat, melyeket a hálás közönség nagy tapssal fogadott.
Fellépett még a Surdi Gyöngyszemek amatőr  tánccsoport a hangulatos stájer polkájával, majd a Kanizsai Csillag Citerazenekar.
A kicsit hosszúra sikeredett kulturális műsor alatt jócskán megéhezett a közönség, így már a verseny ételek kóstolása előtt is púpos tányérokról fogyott a sokféle miklósfai rétes.
Aztán felsorakoztak a pódium előtt a nevezők és az ínyencségekre vágyó közönség végigkóstolhatta az ételeket a készlet erejéig...
Utána még két kondérból kínálták a ház répalevesét, hogy csak véletlenül se távozzon senki üres gyomorral!
A nap fő eseménye természetesen a kóstolás és utána az étkek minősítése, vagyis a díjátadó volt!
A zsűri elnöke, Prikryl József értékelésében kiemelte, minden évben nő a színvonal, de javasolta, ezután a desszertek legyenek külön kategóriában, mert nagyon nehéz így dönteni egy sós és egy édes különlegesség között.
Külön kiemelte az utolsónak zsűrizett desszerteket, amit profik művének véltek, pedig először nevező miklósfai fiatalok alkották mindenki gyönyörűségére!
Akkor következzenek a díjazottak!
Hagyományos répás ételek kategóriában:
  1. Pensio Minőségi Közétkeztetés Kft. lánycsapata zalai füstölt babosrépájával.
  2. Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusza ("varázskonyha") füstölt húsos tejfölös répa, hajdinás húsgombóccal.
  3. Miklósfai "postás lányok" tejfölös csülkös répája.

Répás különleges ételek kategóriában:
  1. Imrei György  répás almás krémes.
  2. Mindenki Háza csapata meggyes, aszalt szilvás és fahéjas darás répás réteseivel.
  3. Imrei Mária kolbászos, répás töltelékes kiflijei.
A zsűri külön díjazta Drávecz Józsefnét, aki kezdetektől nem csak nevezője, hanem aktív segítője is a versenyeknek!
A közönségdíjat szintén a Pensio csapatának répás levese érdemelte ki!
A zsűri szakmai különdíját pedig két miklósfai fiatal, Lesták Eszter és Lesták András kapták desszerttál variációikra.
Míg a kisteremben a nótázásé volt a fő szerep, Major Lajos harmonika kíséretével, addig a nagyteremben a napi programot tombolasorsolás és bál zárta a közönség megelégedésére.
Köszönet a hangulatos estéért Dömötörfy Sándornak és Lakatos Katalinnak és valamennyi önkéntes segítőjüknek. Köszönet a Zsűri tagjainak és segítőiknek a szakszerű bírálatokért, a borlovagrendi tagoknak megjelenésükért és valamennyi szereplőnek és főleg a versenyzőknek, hogy megtisztelték jelenlétükkel Miklósfa hagyományos Répafőző Fesztiválját!
Képes összeállítás a nap eseményeiről:

A nap főszereplője: tarlórépa, vagy kerekrépa, angolul turnip.
 Gyalult savanyított répából készül a hagyományos miklósfai répaleves.
Miklósfai répás rétes finomságok.
Otthon készült: kiflik répás kolbászos töltelékkel és a rólam elnevezett "víg legény" tekercs, ami Prikryl József szerint pihent agy szüleménye...
A répaverseny zsűrije várja az ízbombákat...
A Miklósfai Szirének pajzánkodnak...
Leblanc Győző Tóth Évának udvarol!
Surdi Gyöngyszemek stájer polkája diszkósítva...
Kanizsa Csillagai citeráznak.
A kiéheztetett közönség a rétesre veti magát.
Németh József igyekszik a répalevessel...
A borlovagrend tagjai alig várják, hogy ihassanak már a répára...
A média képviselői is csaknem hajba kaptak a rétesért!
Na végre! Megjöttek a finomságok!
Ejj, lányok! Diétás vacsora lesz?
Így kell csinálni!
Jóllakottan tud csak őszintén mosolyogni az ember!
Nem! Ezeket a kanalakat nem az elromlott mosogatógépből hozták...

Ők a  csodás desszert variációk alkotói! A Lesták család.
A miklósfai "póstás lányok" csapata 3. helyezett!
A Pannon Egyetem "varázskonyha" csapata 2. helyezett.
A Pensio csapata nevében Helyes Zsuzsi átveszi az 1. helyezett díját.
Nővérem, Imrei Mária a különlegesség 3. helyezettje!
A Mindenki Háza csapata, különlegesség 2. helyezés!
Imrei György répás krémese a különlegesség 1. helyezettje!
Tombola választék,
egy boldog nyertessel.
És egy boldog díjazott.
De az is boldog volt, aki nem csúszott el a párás táncplaccon!


Valamennyi saját fotó a képgalériában, ide kattintva megnézhető.

2014. január 25., szombat

A dr. Kotnyek István Miklósfai Kertbarát Kör éves közgyűlésén. 2014.01.23.

Csütörtökön tartotta éves közgyűlését a Miklósfai Kertbarát Kör.
Taglétszámunk 71 fő, ebből 43-an tisztelték meg a közgyűlést megjelenésükkel, így időben és a meghirdetett napirend szerint zajlott a gyűlés.
Először Németh József számolt be az elmúlt év munkájáról és sikereiről, majd második napirendként Koncz Tivadar ismertette pénzügyi helyzetünket.
Körünk megalakulása óta saját erejéből, bevételeiből és sok társadalmi munkával gazdálkodik.
Minden évet pozitív szaldóval zártunk, a tagság felszólítás nélkül is befizeti az éves tagdíjat és "addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér"!
Bár úgy vélem a nonprofit civil szervezetek támogatottsága messze elmarad a lehetőségektől!
Sokszor és sokaktól hallottuk, ahol 1Ft értéket csinálnak, vagy letesznek az asztalra, oda érdemes még 1Ft-ot támogatásként adni az államnak. Ha ez így lenne, mennyivel többet tudtunk volna alkotni az elmúlt 12 év alatt...
Ez a kis közösség ettől függetlenül teszi a dolgát lehetőségei szerint és a közösség gyarapodása érdekében.
Ezt bizonyítja az elnöki előterjesztésben szereplő idei programterv is.
Első programunk már megvalósult. Az idei Répafőzőn ismét nevezett csapatunk, valamint az est fényét emelte a DA BIBERE Zalai Borlovagrend tagjainak megjelenése, akiket vendégül láttunk.
Február hónapban két borászati előadást is tervezünk, ezek közül már fix Pócz József előadása és borkóstolója 5-én 18 órai kezdettel. Németh Géza előadásának időpontja egyeztetés alatt van.
Március 22-én tervezünk Komoróczi Lajos vezényletével egy házi pálinka versenyt lebonyolítani.
Április 27-én családi napot tartunk a Szent György szobornál.
Május 10-re tervezzük a borversenyünket.
Az idei kirándulás időpontját augusztusról, a nagy kánikulák miatt előre hoztuk, május 31-re, amikor egy busznyi létszámmal meglátogatjuk Pannonhalma és Mór nevezetes borvidékét.
Természetesen értesítések alapján idén is lesz társadalmi munka, kaszálások, hegykapuk felújítása, karbantartása.
November 8-án pedig ismét Nótaest!
Tervbe vettük a Szent Miklós szobor mellett egy adventi koszorú és egy Betlehem felállítását is az ünnep idejére.
Javaslat érkezett még a tagságtól egy pincejárási nap megszervezésére, melynek időpontja még nincs eldöntve.
Külön öröm, hogy újabb tagokat is köszönthettünk!
A hivatalos program végeztével a megjelentek baráti beszélgetéssel és a tavalyi borok értékelésével múlatták az időt, hiszen sokan tettek eleget a meghívó felszólításának: "bort hozzatok!"
Néhány fotó a közgyűlésről:

Miklósfai kertbarátok a közgyűlésen.
Németh József elnök értékeli az elmúlt évet.
Sok jó borász, sok jó borát kóstolhattuk!


További fotók a képgalériában ide kattintva nézhetők.

Sajtóhírek a 14. Miklósfai Répafőző Fesztiválról.

Egy hete volt Miklósfán a 14. alkalommal megrendezett Répafőző Verseny, amely legsikeresebb rendezvénye lakóhelyünknek.
A hajdani miklósfai répások hírét és hagyományait tovább éltető program minden év január második, vagy harmadik hetében kerül megrendezésre.
E bejegyzésben csak a sajtóviszhangot szeretném összegezni, illetve az általam megtalált képanyagokat megosztani.
Sajátos képes beszámolóm is készülőben van, de most szándékosan nem igyekeztem a híradással...
Egyrészt, mert a gyorshíreim megosztásra kerülhetnek, aminek nem mindig örülök, hiszen bejegyzéseimet elsősorban a kertbarátoknak, rokonoknak, ismerőseimnek szánom, ennek megfelelő a hangvétel is.
Ha blogbejegyzéseim alapján cikket írok, vagy nyilvános megjelenésre számítok, akkor igyekszem annak megfelelően fogalmazni, bár írói vénám nincs.
A másik ok, hogy fotóim, beszámolóm mellett a nevezők teljes listáját és remélhetően Turi István ételfotóit is megoszthatom az érdeklődőkkel, hiszen így teljes a kép!
Elsőként a Répafőző Fesztivált végig fotózó és a zsűrizésre kerülő étkek befotózását vállaló Turi István Miklósfa település fotóblogjából tájékozódhattunk az eseményekről, melyet ide kattintva is elérhetsz!
Időrendi sorrendben a répás bejegyzései itt, és itt, és itt is elérhetők. Ide és ide kattintva pedig legutóbbi bejegyzései olvashatók sok fotóval illusztrálva!
Megosztom a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának "varázskonyha" blogját is, melynek képgalériájában szintén szerepelnek a Répafőző eseményei. Ide kattintva elérhető! Egyébként az Ő csapatuk nyert 2. helyezést a hagyományos kategóriában...
A Zalai Hírlap is tudósított az eseményekről, az online híreket  ide kattintva elérheted.

A Zalai Hírlap vasárnapi címlapja
És egy jogos követelés!





Tudósítás a Maratonból.




Szabó Zsófia tudósítása a Kanizsa hetilapban.

Utólag betoldok ide még egy hírforrást, melyet csak később fedeztem fel és 8800.hu néven elérhető ide kattintva.
Ugyanitt jelent meg egy más vonatkozású híradás is a Répafőzőről, melyet ide  és ide kattintva olvashatsz.
Bár én ebből csak annyit érzékeltem, hogy a nyertes csapatban szerepelt Helyes Zsuzsi, aki annak idején műsor szervezőként bábáskodott a répafőző versenyek megrendezésében és nagy szerepe volt ennek a nemes miklósfai hagyománynak a megteremtésében, most pedig visszatért versenyzőként néhány táncoslábú, jól főző szakácsnő kíséretében!

Szakony Attila gusztusos képeit a nevezett ételekről pedig ide kattintva érdemes végignézni!
Közülük külön kiemelek néhány képet, egyrészt lássa és irigyelje mindenki a zsűrit a finom répás ételek minősítéséért. Köszönet munkájukért!




A többit pedig csak személyes érintettség okán... Idén ugyanis a népes Imrei család elég hatékonyan képviselte magát. Bár leánykáim most kimaradtak, de a nevezők között volt Imrei László, Imrei Lászlóné, Imrei Mária, Imrei György, Imrei Ferenc és nejem, Imrei Zsuzsanna.
Elég meglepő és új ételek is szerepeltek a repertoárban, melyek közül a zsűri a különlegesség kategóriában Imrei Györgyöt első helyezéssel, Imrei Máriát (Sipos Ferencné) harmadik hellyel jutalmazta.

Imrei György finom répás sütije.
Imrei Mária: kiflik, répás kolbászos töltelékkel.
Sógornőm, Imrei Lászlóné répás csigája.
Csányi Dénesné, Jucus répás tortája.

Csányi Dénes répás csíkos kalácsa.
Én csak leveseket kóstoltam és ez nagyon "ott volt"! A miklósfai "póstás lányok" tejfölös csülkös répája.
Folytatás következik...

2014. január 18., szombat

Gyorsjelentés a 14. Miklósfai Répafőző Versenyről.

Csak úgy kutyafuttában összeszámoltuk a behozott ételeket és nevezéseket:
26 nevezőtől, akik közül 15-en Miklósfaiak,
hagyományos kerekrépás étel kategóriába 13 étket,
különleges répás étel kategóriába padig 21 félét neveztek.
Tehát estére 34 kerekrépával készült ételt kínálnak a versenyzők a zsűri után a nagyközönségnek is!
Ha valakinek valamiből nem is jut, éhes hassal semmiképpen nem távozhat, erre biztosíték a Mindenki Háza kondérban elkészült hagyományos paradicsomos húsos répalevese.
A különlegesség kategóriában a nevezők eleresztették megint a fantáziájukat, mert eszméletlen szép és érdekes dolgokat sikerült bemutatni, melyeket remélem hamarosan fotókon keresztül is megcsodálhatnak azok, akik lemaradnak a mai rendezvényről...
Bővebb beszámolót a buli utánra...

Fő a miklósfai kerekrépa!
Készülnek a répás és egyéb rétesek.
Ezen a terülj asztalkámon fotózza be Turi Pityu a zsűri elé kerülő étkeket.
Munkában a Zsűri a 14. Miklósfai Répafőző Versenyen.

2014. január 15., szerda

Ebtenyésztési célok, tenyésztési tévutak.

Friss hírként jelent meg az Origó oldalán egy cikk, "Ezt tette az ember a kutyával száz év alatt" címmel V. Molnár Orsolya tollából. A cikket ide kattintva elolvashatod.
Ilyen volt, ilyen lett:

Angol bulldog 1915-ben és ma
Forrás: Archive.org & Wikimedia Commons
Német juhászkutya régen és most
Forrás: Archive.org & Wikimedia Commons
Bullterrier
Forrás: Archive.org & Wikimedia Commons

Ugyan azt a témát feszegeti e cikk, mint amit a II. Nemzetközi Vadászkynológiai Konferencián hallhattunk dr. Horvainé dr. Szabó Mária genetikai témájú előadásában, számokkal, vizsgálati eredményekkel alátámasztva.
Hogy miért reklámozom ezt a sokak számára egyértelmű tévutat, vagyis a divat miatti öncélú, egyoldalúan küllemre való tenyésztést?
Ami ráadásul a tömegek, a kispénzű kutyakedvelők számára a lelkiismeretlen "kutyaszaporítók" közvetítésével válik valósággá.
Hogy tanuljunk belőle és tegyünk ellene! Hiszen mi vagyunk a vevők is!
Mert ki is a kutyatenyésztő?
Az az ember, aki hosszú éveken keresztül elméletben és gyakorlatban képezve magát, elhivatottságból felvállalja egy általa kedvelt faja egyedeinek továbbtenyésztését, nemesítését, melynek eredményeként az adott fajtára jellemző küllemi adottságokkal, viselkedési szokásokkal rendelkező egészséges egyedek remélhetők.
A szaporítót viszont a hozzá nem értés jellemzi és a gyors pénzszerzési vágy motiválja.
Amikor egy fajta "divattá" válik, ez magával hozza a fajta minőségi leromlását is, hiszen a megnövekedett keresletnek és a viszonylag olcsóbb árnak csak a fajtát hirtelen szaporítani kezdők tudnak megfelelni.
Ezért ajánlatos betartani azt a régi arany szabályt, hogy fajtatiszta kölyökkutyát csak tenyésztőtől, a fajtát jól ismerő és szerető gazdának az alomjából szabad vásárolni!
Csak felkészületlen, tájékozatlan emberek vesznek kutyát vásárban. Akinél pedig több fajta kölyökből is nagy a választék, már eleve gyanús...
Szóval a divat nagy úr, hatására könnyen elcsábul vevő és "tenyésztő" egyaránt.
Van aki mindenáron egyedit akar "alkotni", esetleg egy új fajtát kitenyészteni, mert erre sok példa van például az Egyesült Államokban. Egy egyedi szín, egy különleges fejforma extra bevételt jelenthet kitalálójának!
Az egészség, a szilárd szervezet és a fajta kialakulásában oly fontos tulajdonságok, viselkedésformák pedig mindig hátrányt szenvednek.
Legdurvább példaként a cikkben és az előadásban is az angol bulldogot, a német juhászkutyát szokták felhozni, de alig van még kutya fajta, mely mentes lenne az említett hátrányoktól.
Érdemes megfigyelni a frissen felfedezett ősi fajták küllemét és tulajdonságait, melyek szemünk előtt, az utóbbi évtizedekben kerültek kultúr környezetbe, vagy váltak ismertté. Most formálódhatnak, sajnos rossz irányba olyan karakteres, értékes jellemű ebek, mint a kaukázusi juhász, sarplaninac, tibet dog, azawakh, melyeket csak az menthet meg, ha nem válnak be divatkutyaként...
Csak jót tett a dobermannak, rottweilernek és más hozzáértést, határozott gazdát igénylő fajtáknak, hogy kimentek a divatból Magyarországon. A divathóbort most főleg az apróságok körében tombol...
De amiért elkezdtem gondolataimat leírni: az agár sem kivétel e jelenségek alól.
Bár angol agár volt életem első kutyája, a magyar agárral elég későn hozott össze a sors.
A fajtával kapcsolatos meglepetés első kiállítási próbálkozásomon ért. Nem azért, mert az én kutyámra azt mondta a bíró, hogy külleme miatt tenyésztésre nem javasolt, hiszen nem mindenki rendelkezhet interchampion várományos ebekkel. Amit láttam és hallottam, az lepett meg!
Vagyis kitartó futásra látszólag is alkalmatlan magyar agarak (dogszerű, vizslafejű) megfeleltek a standarnak.
 Sőt, elhangzott az a megkülönböztetés is, hogy verseny agár és "show" agár!
Eléggé meglepődtem! Mi az, hogy show agár?
Az agarak talán legősibb kutyafajtáink, kitenyésztésükben legdominánsabb ok, hogy szemre vadászva sebességükkel, kitartásukkal nagy biztonsággal terítékre hozzák a vadat. Ez valamikor az embernek létbiztonságot is jelentetett, nem csak sportot!
Tehát az agárnak nem csak úgy kell kinéznie, mint egy agár, hanem futni is tudni kell!
Hogy ezt a legfontosabb tulajdonságát ne veszítse el, a küllemi elbírálás mellett elsődleges kell legyen a munkában való bírálat.
Az agárral történő vadászat, mint elsődleges munkavizsga sok helyen kiment a divatból, lehetőségei beszűkültek. Ezért találták ki a verseny sportot, a pályán való futtatást, ahol fogadni is lehet, de egyetlen értékmérő a sebesség.
Nem kedvezett a magyar agárnak az a polémia sem, mely az 1800-as évek második felében zajlott a nagy hagyományokkal bíró magyar agarász társadalmon belül, vagyis hogy a vadászaton melyik a jó agár?
 A "sebes", vagy a "győzős"? Így aztán került vér az itthoni stabil állományba a sebesebb angol agárból jócskán.
A vadászat pedig nem csak másodpercekről, hanem intelligenciáról, rutinról, fejmunkáról és főleg kitartásról szól.
Valamikor ezeknek a szabályoknak megfelelően díjazták is az agárversenyek kutyáit hazánkban.
 Csak egy apró példa, hogyan változhat a standard és változtathat egy fajta küllemén.
Az 1904-as magyar agár küllemi leírásában még ez szerepel (Magyar Telivér Kutyafajtákat Tenyésztők Orgánuma):


a./ Fej
Hosszúkás, felülről is, oldalról is dupla ék alakú, igen enyhe, de jól látható stopvonallal. Szeme mandulavágású, középnagy, lehetőleg sötét. Tekintete nyílt éles, értelmes. Mindenféle látási zavar súlyos hibának tekintendő.


Az 1970-ben megjelent (Dr. Sárkány Pál által szerkesztett) A kutya tenyésztése, tartása, kiképzése című könyvben is még ezt olvashatjuk a magyar agárról:








Vagyis a "fej szikár, viszonylag a leghosszabb kutyafej. Stopvonala enyhe, kissé a kuvaszra emlékeztet."
Manapság pedig a 240.sz. FCI standard ezt írja: "stop: kifejezett".

FCI Magyar agár standard.


De nem apróságokon akarok lovagolni, csak érzékeltetni, egy genetikailag amúgy sem egységes állományban a lényegre kellene "szűrni"! A magyar agár tudjon futni, sebesen, de mégis győzősen, uram bocsá' legyen esze a vadászathoz és nézzen is ki úgy mint egy agár.
Volt aki megkérdezte Göllén Töpfner Józsefet, honnan tudja, hogyan nézett ki régen egy magyar agár?
 A küllem nem fikció, hiszen az Országos Agarász Egyesület régi vezetőinek, Retsky Andrásnak és báró Podmaniczky Frigyesnek a cikkei, valamint a fent idézett 1904-es küllemi leírás, de még a korabeli fotók is jó támpontkén szolgálnak mindehhez.


A Szalon Újság híradása a Mezőhegyesi agár Derbyről. 1904.
Mezőhegyesi agár derby résztvevői. 1904.
Úri közönség az agár derbyn. 1904.
Az OAE elnöke 1904-ben.
Ezzel kapcsolatos könyvtárazásaim eredményét apránként közkinccsé teszem.

Vadászok és nagy állatvédők, (magam is "nagy" állatvédő és vadász is vagyok, de elsősorban tanult szakmám szerint állattenyésztő) nem értik, mi szükség van még mindig erre az agaras vadászatra!
Remélem a fentiekből következik a válasz, úgy kell küllemre is tenyészteni, hogy az ne menjen a használhatóság kárára!

És hogy milyenek is voltak a magyar agarak?
Pár kép Szekeres Pál 1991-es OAE újraalapító és Keresztes János jelenlegi OAE elnök és Töpfner József gyűjteményéből, engedélyükkel:

Szilassy Ida agarai Tiszaderzsnél 1937. (Keresztes Jánostól)
Karvaly, magyar agár 1943-ból. (Keresztes Jánostól)
Szoboszlai Károly agár fotóiból. (Szekeres Páltól)
Odett és Alfonz futása  1980. (Töpfner Józseftől)
Magyar agarak a nagyharsányi kiállításon 1998. (Szekeres Páltól)



A természet maga örök szelekció, örök harc a létért, fennmaradásért és a életrevalóbbak génjeinek továbbadásáért.
Ahol az ember ebbe beleavatkozott, ott a szelekciót neki kell elvégeznie!
A háziasított, speciális célra szelektált hobbi és haszonállatok esetén pedig felelőssége van megőrizni az évezredes tulajdonságokat és az általa nemesített (!) fajtákat a jó gazda gondosságával, egészségesen továbbadni az utókor örömére...