"Esőre várakozás!"

Most tényleg esőre várakozok, mert az előbb hallottam idén először mennydörgést!
Ilyenkor nyugodtabban ülök a gép mellett, mert egyébként a kertben mindig van mit kapirgálni.
Az idézet egyébként még a TSZ-es időből való, amikor Fummer Pisti IFA sofőr ezt írta bölcsen a menetlevelére munkavégzés helyett: esőre várakozás...
Az ugyanis hosszú lett volna, hogy esett, sár van, nem lehet rámenni a földre, nincs munka, stb.
Na meg kevésbé poénos!
Még egy adag elmaradt kép miatt teszek újabb bejegyzést!
Kerti munkák közben mindig van valami ürügy egyet szusszanni és megörökíteni valami virágot, vagy furcsaságot.
A vizenyős patakpart miatt rendszeresen kell védekezzek a kószapocok ellen, ami fertelmes károkat tud okozni tulipánhagymában, csicsókában, de fiatal csemetét is képes kipusztítani.
Errefelé tévesen csak földikutyának emlegetik, ami egész más állat, védett és az Alföldön is meglehetősen ritka.
Csak a beazonosítás miatt teszem fel ennek, a kutyám által apportírozott pocoknak e nem túl szép képét, hátha valakiben rögzül, milyen is a kószapocok.

Közönséges kószapocok (Arvicola amphibius)

Metszőfogaival fiatal fák gyökereit is képes elrágni.

Az ellene való védekezésről itt olvashatsz. De, hogy minden relatív, arról olvass itt egy cikket!
Na, ki találja bűbájosnak?
A patakparton gyakori vendég nálam a lábatlan gyík, vagy törékeny kuszma is ezért ilyenkor mindig magasan damilozok és hagyok bizonyos kaszálatlan részeket. Én nem vágyok egyformára nyírt pázsitra, ahol vadvirág sem nyílik.
Damilozás közben bukkantam erre a süldő vízi siklóra is, melyet nem volt könnyű megörökíteni, annyira fickándozott. Aztán engedtem, hadd menjen...

Vízi sikló

Végezetül néhány kép Janka nevű magyar agár szukámról érdekességként.
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy fiatal ivarzóképes korában nem ellettem le legalább egyszer, mert így nem ismeri az anyaság örömeit...
Gyakorta eljátssza, mint most is, a tüzelési idő utáni álvemhességet. Ilyenkor nyüsszög, nyugtalan, fészket épít, ellőhelyet keres magának és sípolós cicával, most éppen egy játéknyuszival lehet megnyugtatni.

Janka álvemhes.

Csak hurcolja a nyuszit.

Finoman fogja, mintha kölyke lenne...

Most nem prédaként tekint a nyúlra, hanem csak anyai ösztöneit próbálja kiélni vele.
Nem mindig volt ez így...

Felsőrajktól Nemespátróig.

Vidéki útjaim közben a természet mindig újabb arcát mutatja be, csak legyen idő rácsodálkozni!
A tavasz kezdete, a virágzás, zöldülés és ősszel a lombok színesedése a természet legszebb időszakai.
Ezernyi színárnyalatot, apró virágot, hajtást, bogarat, madarat tud felfedezni az, aki nyitott szemmel jár a természetben.
Én még vezetés közben sem röstellek a szemem sarkából figyelni, milyen madár röppen, milyen fa, vagy bokor mutatja szebbik énjét.
Ilyenkor visszapillantó, index, satufék, blendevédő le, stb.
Most pedig Felsőrajktól Nemespátróig tartó körutam alkalmi fotóit osztom meg.

Felsőrajkra is megjött az első gólya!

A Principális völgye tavaszi köntösben.

Március 31-én Újudvaron már virágzik a repce!

A Morgányi kastély várja gondoskodó gazdáját!

Nemespátrón még szerencse, hogy nők nem jöttek ügyfélfogadásra, mert biztos meglepődtek volna!
A Kultúrház járdáján ugyanis egy szép vízisikló élvezte a melengető napsugarat. Kifelé menet vettem észre, megkerültem, így nyugodtan viselkedett és hagyta magát megörökíteni. Ezután hazafelé még beugrottam Mórichelyre, mert feltűnt a műútról, hogy a két évvel korábbi szemétgyűjtési akció nem oldotta meg az itteni áldatlan állapotokat....

Vízi sikló (Natrix natrix) napozik a pátrói kultúrház lépcsőjén.

Meg sem mozdult közeledésemre,

de aztán kényelmesen visszavonult a zöldbe.

Szabad szemmel, csak két porfelhőt láttam a pátrói dombokon.

Zoomolással aztán egy John Deer,

meg egy Rába Steiger bukkant elő.

Nemespátrón menyasszonyi ruhában a gyümölcsfák!

Változatos a surdi hegy is.

Kedvenc hárs hagyásfám a surdi kaszálón!

Gyönyörű kacskaringós az út Kanizsa felé.

Hoppá! Mi az az élénksárga a mező közepén?

Csak lesmester pockozik...

Csodás kilátás a Mórichelyi hegyről,

amíg jobbra nem nézünk a szeméttel teli horhosra...

Szerencsére itt ilyen csodákat is látni!

Kőkereszt a Mórichelyi hegyen.

Szörnyű a palatető a gerenda pincén, de legalább megmaradt!

Valamennyi ekkor készült fotóm itt megtalálható.

Kitavaszodás, virágnyílásokkal.

Kicsit elmaradtam a tavaszi blogolással, legalábbis ami a fotóim közreadásához kapcsolódik.
Munkahelyi kampányfeladatok miatt nem nagyon volt időm írogatni, de ezt az esős napot kihasználom!
Vidéki útjaim során próbálok pár perc időt szakítani a határszemlére és annak megörökítésére is, a kerti munkák közben pedig valahová fel van akasztva a fotó masina, mert bármikor akadhat valami hirtelen téma...
Most megpróbálom időrendi sorba rakni az elmaradt képeimet a hozzá fűzni kívánt gondolatokkal együtt.
Lassan már több, mint húsz éve figyelem és jegyzetelem az időjárás aktualitásait mezőgazdász és madarász szemmel nézve. Ezeken kívül minden év időjárási jellegzetességeit össze is szoktam foglalni egy oldalnyi terjedelemben, hozzájárulva a Miklósfai Szőlőjövések Könyvének tartalmi kitöltéséhez.
Ezt a könyvet dr. Kotnyek Isván ötlete alapján 2003-óta vezeti és rajzolja Kiss József.
Az első és hagyományteremtő Szőlőjövések Könyvét egyébként Kőszegen vezetik 1740 (!) óta, melyről többet, ide kattintva is megtudhatsz!
Átnézve a tavalyi bejegyzéseimet és képmegosztásaimat, megállapítható, hogy az igen enyhe telet korai tavasz követett, hiszen kb. egy hónappal van minden előbbre, mint tavaly volt.
A virágfotókon szembeötlő a korai tavasz, már március közepétől virágzik a kökény, amitől a népi bölcsesség szerint kezdhető a kukorica vetése (általában április 24. körül)!
Április 26 előtt sosem vetettem burgonyát (szántóföldit), most meg szinte mindenki krumplit ültet...
Nálam virágzik a gyöngyvirág, virágbimbós az orgona, amit mindig ballagásra szoktunk vinni...
Március 23-án jött meg az első gólya, na ők betartják a naptár szerinti menetrendet!
Viszont velük együtt jöttek füsti fecskék és kakukk szót is hallottam, rozsdafarkút is láttam, ami szintén egy hónappal korábbi, mint tavaly, mert 20-21 fokos meleggel köszönt be március 3. hete!
Amit viszont még érdemes megemlíteni, hogy egész télen negyed zsák napraforgó sem fogyott el (3 helyett), szinte nem voltak téli madárvendégek az etetőn. Legalább 30 éve etetem telente a madarakat, de ilyent még nem tapasztaltam!
Talán inkább képekkel illusztrálom a korai kitavaszodást:

Sajnos nem csak én, de a lótetűk is szeretik a tulipánt!

Őszibarack virág a tavasz üde színe.

A cicának is tetszik a tulipános...

Idei első gólyánk Miklósfán.

 Jankapuszta és Liszó felé is üde a határ, egy hét alatt virágba borult minden gyümölcsfa és zöldellni kezd lassan az erdő is.

Jankai kökény útszegély.

Mórichelyi hegy

Liszói növendék telep

Néz rám, mint borjú az új kapura...

 Pár kerti kép a március végi virágzásról:

Üde színfolt-mohatelepek a tókában

Japán babarózsa

Örökös nefelejcs

Valamennyi március végi fotóm ide kattintva nézhető.

Már párban a miklósfai gólyák!

Az idei első gólya március 23-i hazaérkezése után nem sokáig kellett várni, hogy érkezzen a többi Kele is!
A Nagy Lajos utcai fészek után március 24-én megjött az ABC melletti tartó lakója is.
nem sokáig kellett pár nélkül árválkodniuk, mert 26-ától a a Nagy Lajos utcában, majd 29-től az ABC-nél is párosan szép az élet.
Már csak a Marek utca vár lakóira és most már biztosra vehető, hogy a tavaly túl korán, a fagyos időben érkezett buszmegállói pár elpusztulhatott...
Meleg az idő, híznak a békák, pockok, ezért remélhető, hogy talán az idei sikeresebb költési szezon lesz a tavalyinál. Még gazdára vár Miklósfán két üres tartó és egy elhagyott fészek...

Gólyapár az ABC melletti tartón.

Megkezdődött a fészek renoválás is.

Újra együtt, itthon!

A Nagy Lajos utcai első gólya párja is megérkezett.

Hangos kelepeléssel tudatják a nász kezdetét.

Szétkürtölik,

menthetetlenül itt a tavasz!

20 éves a falugazdász hálózat!

Március 28-án Felsőrajkon találkoztak Zala megye egykori és jelenlegi falugazdászai, hogy a hálózat létrehozásának 20 éves évfordulója alkalmából ismét együtt ünnepeljenek.
Még tavaly határozták el a nagykanizsai falugazdászok, hogy a jubileumra összejövetelt szerveznek, melyre meghívnak mindenkit, aki valaha is falugazdász munkakörben dolgozott megyénkben.
Az ötletet örömmel fogadták egykori kollégáink, így a teljes 93 fős létszámból 63 vendéget köszönthettek a szervezők a találkozónak otthont adó kultúrházban Felsőrajkon.
A programra hivatalosak voltak egykori főnökeink, főfalugazdászok és igazgatók, valamint azok az adminisztrátorok, akik a körzetközpontokban segítették munkánkat.
A megnyitó után Szabó Lilla, az est házigazdája megemlékezett arról a nyolc kollégánkról, akik már nem lehetnek közöttünk. Kiss Bódog Zoltán volt hivatalvezető is köszöntötte a megjelenteket, méltatva a hálózat szerepét, hiszen megalakításának legfőbb célja az volt, hogy segítse a kis- és közép gazdálkodói kör megerősödését és a mezőgazdasági termelők támogatáshoz jutását.
A falugazdászok az évek során e céloknak meg tudtak felelni, mert a kiválasztásuknál döntően a szakmai és emberi szempontok játszottak szerepet, többségük több diplomás, gyakorló szakemberből lett hivatalnok.
A mezőgazdasági termelők ilyen szintű segítése miatt véleménye szerint még hosszú ideig szükség lesz a falugazdászok munkájára.
Ezt követően a falugazdászokat jelenleg befogadó Nemzeti Agrárgazdasági Kamara zalai elnöke, Süle Katalin üdvözölte a megjelenteket.
Fentős János, mint volt főfalugazdász, aki a kezdetektől részese e munkának, rövid összefoglalójában ismertette a "gazdajegyzőtől a falugazdászig" tartó hivatali életutunkat, mely átszervezésektől és drasztikus létszámleépítésektől sem volt mentes.
Pusztai Lajos volt főfalugazdász a "hőskorszak" eseményeit idézte, majd a kezdetektől mostanáig is falugazdászként dolgozó Szabó Gyula köszöntötte a kollégákat.
Ezután hangulat fokozóként egy diavetítés következett, mely az elmúlt évek közös rendezvényein készült fotókkal, humoros megjegyzésekkel idézte fel a kellemes és kellemetlen történéseket.
A vacsorával egybekötött találkozó ezután kötetlenül, de nagyon jó hangulatban folytatódott, hiszen rengeteg közös élmény fűz össze valamennyiünket, munkában és kikapcsolódásban egyaránt.
Aki eljött, valóban úgy érezhette magát, mint egy nagy családban!
Természetesen szóba kerültek az eltelt 20 problémái is, mert talán egy hivatali apparátust sem akartak ennyiszer megszüntetni, leépíteni, átszervezni, mint a falugazdászokat. Akár lehetnénk a közigazgatás "állatorvosi lova" is, pedig mi mindenkor tudásunk legjavát adva, lelkiismeretesen segítettük a mezőgazdasági termelőket a megalakuláskor kitűzött célok szerint...

Néhány fotó az eseményről:

Kiss Bódog Zoltán a falugazdászok szakmai munkájáról beszél.

Süle Katalin köszönti a megjelenteket.

Pusztai Lajos a régi nehéz, de szép időket idézi.

Felsőrajki szakácsnők keze munkáját dicsérjük...

Az est háziasszonya elégedett a létszámmal!

Kiválóak a zalai borok!

Öröm újra a kollégák között lenni!

Szabó Gyuszi a legjobb anekdotázó! Lenin elvtársat sem hallgatták nagyobb figyelemmel a Putyilov gyárban...

És mindig ez a vége...

Valamennyi kép a link küldésével a webalbumban megnézhető.