2015. május 28., csütörtök

Piros pipacs

Pipacs szezon van!
Most virágzik a pipacs (Papaver rhoeas) és az internetes oldalakat elárasztották a szebbnél szebb pipacsos fotókkal.
Érdekes módon a fotók zöme Veszprém és Pest megyékben készült mindenki örömére, hiszen mióta ritkaságnak számít pipacsos mezőt látni, újra divatba jött, sokaknak tetszik a látványa.
Növényvédősként tudom, a terület gazdája nem örül annyira a pirosló repce, vagy gabona táblának, de el kell ismerni szép látvány a külső szemlélőnek.
Már éppen azon gondolkodtam, hol keressek pipacsos árokpartot a fotózáshoz, amikor ma útban Zalaegerszeg felé Hahótnál két elrontott gyomirtású repcetábla mellett vitt az utam. Bár a neten volt aki kioktatott, hogy a pipacs nem gyom, hanem gyógynövény, azért csak maradjunk a tényeknél és következzenek a pipacstól gyomos repceföldek!
Sajnos én nem LSDR géppel fotózok és a photosop háttérmunkákhoz sem értek, ezért meg kell elégedjek az egyszerű mezei képekkel:


Pipacs virág kései virágzású repcében.




Pipacs (Papaver rhoeas).

"Piros fehér zöld, ez a magyar föld!"




Pipacsos repce és kamilla Hahót határában.



Kamillás mezőszélben.


Piros palást.


Pipacs és kamilla. Ezt a látványt csak búzavirággal lehetne überelni!

Egymást segítve...


Ideális háttérrel.



Parcellák, színek.


Szállni bibéről bibére...

A többi pipacs itt nézhető!

2015. május 23., szombat

Családi nap 2015.04.26.

Komoly elmaradásaim vannak a miklósfai hírek megosztásában, ami köszönhető annak, hogy április és május a legnagyobb munkahelyi kampánymunkánk időszaka. Hétköznap zömében étlen - szomjan, hétvégéket is végigdolgozva, "agyilag zokniként" hazaérve nem nagyon volt energiám fotókat válogatni, érthető mondatokat fogalmazni...
De Pünkösdre felszabadultam, kaszálni, fát szedni sem tudok a sok esőtől, így hát pótoljuk, amit lehet.
A Miklósfai Kertbarát kör által hagyományosan október 23-i hétvégén tartott családi napot a vezetőség idén április 26-ára szervezte meg.
A Szent György napi búcsú napján a nyugdíjas klubbal karöltve családi napunk 11,30-kor a Szentgyörgyvári hegy II. hegykapujánál megtartott szentmisével kezdődött.
Bojtor Róbert esperes példabeszédében aktuális témákat említett, mint a papi hivatás népszerűsítése és a menekültek helyzete.
Sor került a búzák, szőlővesszők és a miklósfai Szőlő Jövések Könyvének megáldására is.
Ezután a jó idő ellenére, de a tervek szerint a miklósfai Mindenki Háza grillkertjében várta tagjait, családjukkal egyetemben a két szervező klub.
A vendéglátók, szakácsok és segítőik kitettek magukért!
Míg a "lányok" frissen sült sóstanglival kínálták az érkezőket, a "fiúk" három teli kondérból merítették a rendkívül jól sikerült csülök, vaddisznó és marhapörköltet!
Késő délután sem csökkent a hangulat.
Karádi Ferenc képviselőnk a Városnapi ünnepségre érkezett Togliatti város képviselőit meginvitálta egy kis falusias vendéglátásra.
Jól tette, mert a vendégek szemmel láthatóan jól érezték magukat a protokoll programok után igazi magyaros vendéglátásban részesülve.
Érkezésükkor az "alakalmi kórus" harmonika kíséret mellett orosz dalokat énekelt (oroszul is!) köszöntésül, majd a pálinkás belépő után végig kóstolhatták a pörkölteket jó szentgyörgyvári hegyi borok kíséretével.
A polgármester és alpolgármester urak, akik nem mellesleg szintén tagjai Kertbarát Körünknek megtapasztalhatták a miklósfai szívélyes vendéglátás hatását a külföldiekre...
A szép, napos időben lezajlott telt házas rendezvénynek az alkonyat vetett véget.
Reméljük, mindenki jól érezte magát?!

A véletlenül sorozatra állított gépem képeiből készült hosszas válogatásból egy kis ízelítő:


 A Szentgyörgyvári hegy II. hegykapuja Miklósfa felől.

Szabadtéri szentmise, szőlővessző és búzaáldás a hegykapunál.

A Miklósfai Mindenki Háza grillkertje az idei családi nap helyszíne.

Három kondérban készült a pörkölt!

A vendégeket frissen sült stanglival kínálták.

Mindenki ingyen ehetett, ihatott, kicsi...

és nagy egyaránt!

A fiatalok sem unatkoztak,

szabad volt az ugrálóvár.

Meglátogatott bennünket Togliatti város küldöttsége is.

A nótázók rögtön átváltottak ismert orosz dalokra.

Pörkölt kóstolás. Nem tudom, tudtak-e még ezután vacsorázni?!

Miklósfai párlat spillerek kínálták aranyérmes pálinkáikat.

Nótából itt sosem elég...

A vendéket is csatlakoztak.

Itt már a "pod moskovkie vecsera" mehetett...

A nehéz pörkölt után jól estek a könnyű borok!

Dénes Sándor polgármester köszönti a miklósfai közösséget.

Búcsú fotó a vendégeknek.

Én úgy láttam, jól érezték magukat.

Persze nekünk még nem ért véget a nap.

Az estébe hajló nótázásban mindenki kedvelt nótája sorra került!


Valamennyi fotó itt nézhető.

Spanyol csiga invázió!

Az időjárással mindig csak a baj van!
Az utóbbi időben a kevés csapadékra panaszkodott mindenki, (velem együtt) mert én legalábbis nem emlékszem ilyen száraz tavasz indulásra...
Miklósfán mért eddigi csapadék szerint:
márciusban 13, áprilisban 11 mm eső hullott, természetesen ettől pár 10 km-el is jelentős eltérések lehetnek.
Egy biztos, hogy a csapadékhiány miatt visszamaradt a fejlődésben a repce és a tavaszi gabonák. Kínlódás volt a kukorica vetése, a karácsonyfa telepítések 50%-a nem éledt meg, a kertekben pedig locsolni kellett a cserepes talaj miatt.
Május közepétől megérkezett az "égi áldás", ami köztudomásúlag aranyat ér.
Ebben a három napban 77 esett eddig, ami havi szinten 109 mm csapadékot jelent!
Ez nem rossz, de mint tudjuk minden öröm mellé jár egy kis üröm is...
Ez a két heti csapadék láthatóvá tette a kertekben a spanyol csigákat, amelyek már évek óta rettegésben tartják a kertészeket és a virágjaikat féltő hölgyeket.
Elállt az eső és terepszemlét tartottam a néhol dzsungel kertünkben és röpke 20 perc alatt 117 meztelencsigát likvidáltam.
Mint növényvédős mezőgazdász, a spanyol csiga elleni védekezésről kialakult véleményemet szeretném megosztani az olvasókkal.
Az általunk spanyol csupaszcsigának nevezett kártevő két nehezen megkülönböztethető faj, az Arion rufus és az Arion lusitanicus hazai általános megnevezése. Spanyolországból származik, bár két spanyol ismerősünk közül egyik sem hallott róla, sőt rácsodálkoztak, miért hívják itt spanyol csigának?!
Az általános ismertetéssel és a védekezési javaslatok leírásával nem untatok senkit, mert ennek már jelentős "irodalma" van a neten.
Inkább azt írom, amit én javaslok.
Most még csak néhány centisek az előbújt csigák, de a csapadékos idő előcsalta őket és folyamatosan irtani kell, ha nem akarunk egész évben bosszankodni feneketlen étvágyuk, kártételük miatt!
Mivel a nedves, dús növényzettel borított helyeket kedveli igazán, javaslom a rendszeres kerti felkutatását. Ha csak egyedül küzdünk ellene, az sziszifuszi munka, mert a szomszédból újra kap utánpótlást. Érdemes minden nap szürkületben, de még sötétben is (zseblámpával) és főleg eső után likvidáló körutat tartani. Én eddig erre egy megélezett ásót használtam, amivel ráejtve kettévágtam a csigát. De még jobb és könnyebb erre egy régi acatolót, vagy aki ezt nem ismeri, egy bot végére erősített és megélezett spaknit használni.
Mivel elég gusztustalan állat és sokan undorodnak tőle, a közelről történő ölését nem javaslom, ráadásul gumis állagú, csak éles szerszámmal érdemes próbálkozni!
Sokan ezt nem tartják jónak, mert kannibál és az elpusztult egyedre rájárnak az élők. De miért baj ez? Így még könnyebb is észrevenni!
Vannak még egyéb megoldások is szép számmal.
Aki "szeret" ilyesmivel babrálni és nem bírja nézni az ölést, az tehet ki sörös csalétkes dobozt, amiben összegyűlnek, de ez után is el kell pusztítani őket...
A vegyszeres védekezést, bármelyik szerrel, csak pénzkidobásnak tartom, kényelmes önámításnak.
A különböző hamuk, műtrágyák, klóros víz, só kijuttatását sem tartom jónak, ráadásul környezet szennyezők.
Az indiai futókacsát és a kertben szabadon kószáló baromfit, díszbaromfit javasolják még sokan, de ezeket sem mindenki tudja megoldani.
Szerintem amíg a természet valami biológiai védekezéssel, kórokozóval, predátorral nem találja meg rá a megoldást, addig javaslom mindenkinek a "magad uram" módszert!

Most még pár centisek, de hamarosan 15 cm-re is megnőnek és egyre falánkabbak. Időben védekezzünk ellenük!

Most még csak pár centisek és halvány barnák a spanyol csigák.

A kifejlett Arion lusitanicus 15 cm-esre is megnő és zömében élénk színű lesz.

A spanyolcsigák előszeretettel gyűlnek össze a lehullott gyümölcsön, saját fajtársaik tetemén és a kutya ürüléken.

Az utolsó képre gördíteni csak 18 éven felüli, erős gyomrú és nagyon kíváncsi természetű olvasóknak javaslom!!! (számláló bekapcsolva...)












Spanyolcsiga kutyagumin.