Fenti címen töltöttem fel pár képet a facebookra, a pincetakarítás ürügyén.
Állítólag sikere volt a "Tollasbál" című időszaki kiadvány címlaplányának, Bíró Icának, aki a szocializmus alkonyán igazi magyar szex szimbólum volt és nem csak az alkonyultság okán.
Akkoriban ilyen kártyanaptárak, poszterek és reklámképek segítették az ifjúkommunista korosztályú fiatalemberek egészséges nemi identitásának kialakulását. Tehát reklámértékén túl, még társadalom lélektani haszna is volt a dolognak. Bár Bíró Ica azóta sem öregedett ki a B-52-es kategóriából, azért minden kornak megvoltak az aktuális címlaplányai és cikk témái. Ezért a régi újságok, könyvek mindenkor tanulsággal szolgálhatnak az ifjúság számára, azon túl, hogy a régi korok tanulmányozása mindig szolgál valamilyen meglepetéssel.
Általános iskolás koromban, könyvmoly diákként imádtam a családban és kézen-közön előforduló régi lapokat, mint a Tolnai Világlapja, vagy Gáspár Ferenc világ-körüli útjaink képes tudósításait olvasgatni.
Mindegy, hogy az éppen bányászatról, vagy a rejtélyes kelet titkairól szólt, a lényeg az volt, hogy sok kép is legyen mellé.
A képi világhoz és a régi világhoz való vonzódásom, vagy érdeklődésem azóta is megmaradt, csak a heti három könyvet "fogyasztásom" közelít azóta a nulla felé.
Pedig van bőven még mit bepótolni, feldolgozni, közreadni...
Ennek keretében, ha jut rá egy kis időm, néha közreadok megőrzött, kidobni sajnált, vagy éppen szeretett dolgaimból pár képet.
De most a szocializmus vidám barakkjából és tollasbáljából visszamegyünk az ötvenes évekbe.
Bár nagyon szegények voltunk, de emlékezetem szerint valami újság mindig járt hozzánk. A Ludas Matyira, Élet és Tudományra, Zalára emlékszem és nagy divat volt akkoriban régi könyveket cserélni. Hiszen nem mindenki juthatott akkoriban ponyvaregényekhez és régi útleírásokhoz.
Most egy 1951-es Élet és Tudományból szemezgettem.
(A lapról bővebben
ide kattintva olvashatsz.)
A címlaplány egy igazán szemrevaló traktorista lány, mint az akkori ideálnak beállított dolgozó nő.
A leközölt pár oldalból ízelítőt kaphatunk az akkori tudományos élet fő direktíváiból, a Liszenko alkotta mezőgazdasági tudományos szocializmusból és nem utolsó sorban arról mit hallgathatott dolgozó népünk a Pacsirta rádió fogható két adóján, a Kossuthon, meg a Petőfin!
5,30-kor a Falurádióban a "trágyadombtól a trágyatelepig" szólt a műsor, aztán vasárnap a déli harangszó előtt a "a márciusi ifjúság harca a klerikális reakció ellen" szólt...
Ez az idézet persze nem az Élet és Tudományt minősíti, hanem a korszellemet, amikor a politika rátelepedett az élet minden zugára és ez a ma már mosolyogtató módszer nem volt kuriózum és nem nevetéssel csalt könnyet sokak szemébe.
A történelem mindig és minden korban szolgálhat előremutató tanulságokkal.
Jó olvasást!
